Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu gazdasági és társadalmi helyzete a XVIII. században

Pendelkéményes ház 1937-ben (K. Kovács László felvétele, Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára) desúrhoz. A földesúri kúrián dolgozó jobbágyok csak a földesúri járandóságot fizették. A földesuraknak végeredményben kedvezett az a körülmény, hogy a jobbágyok ilymódon mentesültek a közterhek viselése alól. Vay Ábrahám kúriáján 1761-ben 16 olyan jobbágy dolgozott, akik közül tíznek járó marhája és háza volt, hat pedig gyalogszeres számba ment. „Akik a Curián laknak pedig, azok tsak az Urnák... Taxáinak és Dézsmálnak."

102 Ezek a jobbágyok végeredményben a földesúr cselédjei lettek, akik lassan földhözvaló jogukat is feladták s munkájuk ellenében konvenciót kaptak. A földesúri birtokon szolgálatot teljesítő béresek, házicselédek és pásztorok száma a földművelés előtérbe kerülésével, a major gazdaságok megerősödösével párhuzamosan növekszik, ugyanakkor a jobbágytelkeken élő parasztok száma erősen megfogyatkozik. Az elszegényedés mértékére jellemző, hogy míg a század elején 88 azoknak a száma, akik telkes jobbágyoknak vallották magukat, addig az úrbérrendezés idejére, 1773-ban már csak 54 család rendelkezett fél és negyedrésznyi telekkel, a többi zsellér sorban él és közel száz azoknak a száma, akik földesúri birtokon szolgálnak, mint konvenciós cselédek. A konvenciós cselédek közül azonban egyesek jobb helyzetbe kerültek, mint a telekkel rendelkező, megfogyatkozott számú, közterhek viselésére kötelezett jobbágyság. így például az uraság „Majorossá két ekével szánt a Csegei határon, korcsmárossa pedig és béres gazdája is szabadon oeconomizálnak magokk minden dézsma nélkül. Platthy Imre uramnak Farkas nevü kerülője is, maga Ipát, három Iffju legény fijaival együtt maga mellett tartván, azok is hat ökörrel szántanak és minden dézsma nélkül oeconomizálnak."

103 Az egyre fogyatkozó, adófizető csegei jobbágyság magát