Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A török hódoltság kora

A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA A szomorú kimenetelű mohácsi csatát követően a törökök hadai még hosszú ideig távol maradtak vidékünktől, de az az anarchia, amely a vesztett csata után úrrá lett az egész országon, a mi falunkat sem hagyta érintetlenül. A XVI. században, annak első felében, a falu birtokos urai közt a Parlagi családba beházasodott Paksyak mellett ott találjuk az egyik Ráskai leány férjeként a szendrői vár urát, a nagy magánhadsereggel rendelkező Bebek Ferencet. Iratkötegek tanúskodnak arról, hogy az 1530—40-es években igen gyakoriak az egri káptalan margitai birtoka és Bebek csegei jószága határhasználatával kapcsolatos viták, háborúskodások. A korabeli állapotokra jellemzőként idézünk az írásokból, 1544-ből egy történetet. A két szomszéd birtoka közt a határt földhányásokkal, mesterséges dombocskákkal volt szokás jelölni. Ha a határjelek már elmosódtak, akkor rendzserint az idősebbek, vagy valamilyen tisztséget viselő emberek jelenlétében újra hányatták a határ dombokat. A határkiigazításra kiküldött Bebek csegei tiszttartói nemes Karászi Sós Gergely, Jánossy Garay Márton és mások esküvel megerősítve vallották, hogy Margita és Csege között a határ a Vida, Határ és Zokow halmokkal megjelölt helyen húzódik. Ennek ellenére a csegeiek bevetett margitai földeket vettek birtokba, majd amikor a káptalani jobbágyok tiltakozásképpen a tilalmasban talált csegeiek marháit elhajtották, rájuk rontottak és két embert megöltek. Utána behatoltak három margitai jobbágy házába, azokat rabul ejtették és uruk szendrői várába hurcolták. Az elhurcoltakat később, mintha csak rabszolgák lettek volna, váltságdíj ellenében engedték szabadon.

40 A falu ebben az időben 24 portából állt, melyből 6 a Paksy Jóbé,

41 a többi, a falu jelentős része Bebek Ferencé volt. A török 1541-ben foglalta el Budát az ország fővárosát, majd ezt követően hatalmát fokozatosan kiterjesztette a Duna—Tisza közére is. A törökök terjeszkedése miatt a megszállott vagy veszélyeztetett területek lakossága jelentős része elmenekült és valósággal elárasztották a még szabad, védelmet nyújtó felsőmagyarországi megyéket és az Erdély szomszédságában levő tiszántúli területeket. Ennek tulajdonítható, hogy falunk lélekszáma is rohamosan emelkedett, 1543-tól 1549-ig két és félszeresére nőtt.

42 Néhány év múlva azonban, amikor a törökök a szolnoki és a tiszántúli várak bevételére indultak, az alsószabolcsi falvak : Egyek, Ohat, Szentmargita, Zám és köztük Csege is, időlegesen elnéptelenednek. Csege és a körülötte levő falvak nem kerültek ugyan török kézbe, mégis az ellenség hírére 1553-ban csak a falunkban 57 telket, házat hagytak pusztán a menekülők. Az 1552es hadjárat során a Tiszántúl jelentős része a török hódoltságba került. A hódoltsági terület Szabolcs megyével érintkező határa 1570 táján az ohati erdő mellett húzódott s annak közelsége azt jelentette, hogy falunk a két hatalom között kialakult ún. hódoltsági sávba, a senkiföldjéhez tartozott. Az ilyen terület közigaz-