Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Az ellenforradalmi rendszer évei

Lovasbemutató, 1957 (Bekecs László felvétele) viselőinek a száma is jelentősen csökkent, de a szavazatok zömét még mindig az ellenzéki magatartásáról híressé vált tiszántúli parasztságtól kapta. A kisgazdapárt ellenezte a németekkel való szövetséget, de ugyanakkor támogatta az uralkodó osztály revíziós és szovjetellenes külpolitikáját is. Ez a politika zavart keltett a paraszti körökben és dezorganizálódáshoz a falusi pártélet széthullásához vezetett. A kisgazdapárt tevékenységét egészen a háború kitöréséig lényegében már csak a parlamentre korlátozta, falusi bázisait feladta. Ennek következtében a háború idején Csegén sem folytatott aktív tevékenységet a kisgazdapárt. A Szovjetunió megtámadása után sor került Magyarországon a hadigazdaság teljes kiépítésére, mely az első perctől kezdve a német gazdasági élet függvénye lett. A hadigazdálkodás kiépítése már a Bárdossy-kormány nevéhez fűződik. A Felvidék, Erdély és Jugoszlávia megszállása idején sok csegei kapott behívót, majd a Szovjetunió ellen indított háborúban még többen kényszerültek részt venni. A katonai szolgálatra behívottak többsége abban a hadtestben szolgált, amelyet a sztálingrádi döntő fordulat után az 1943 januárjában ellentámadásba lendült szovjet csapatok a Donnál szétzúztak. A voronyezsi katasztófát — ahol sok csegei katona is elpusztult s még több fogságba esett — az uralkodó osztály igyekezett a közvélemény előtt titkolni. 1943 végén azonban nyilvánvalóvá vált a Horthyrendszer politikai válsága és a fasiszta tábor katonai veresége. 1944. március 19. után is teljes mértékben a német érdekek érvényesültek katonai és gazdasági téren egyaránt. 1944 nyarán került sor a gettózásokra. A csegei, mintegy 120 főt számláló zsidóságot a balmazújvárosi gettóba, majd onnét az auschwitzi haláltáborba hurcolták. Közülük csak néhányan menekültek meg. A szovjet csapatok gyors előrenyomulása szükségessé tette a védelmi vona-