Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Az ellenforradalmi rendszer évei

Bikalovaglás, 1960 (Bekecs László felvétele) lag jól fizettek — sokszor azonban csak protekcióval lehetett bejutni. Egy vonalfelvigyázó vagy vonalmester, akin a munkás felvétele múlott, szívesen elfogadta a tojást meg a tyúkot, a munkás meg kénytelen volt vinni, ha nem akart kicseppenni a keresetből.

201 Az 1937 és 1938-ban nagyobb arányokban meginduló postai vonalépítési munkálatokhoz már jelentős munkaerőt toboroznak az e téren hagyományokkal rendelkező falunkból. A távirdász törzsgárda több csapattal járja az országot, akik hetekig vannak távol családjuktól. Ezek jelentős százaléka azonban a Horthy-rendszerben csak alkalmi munkás maradt, rendszeres alkalmaztatásukra csak a felszabadulás után került sor. A gazdasági élet az 1930-as mélyponthoz mért viszonylagos fellendülése a lakosságnak szinte minden rétegét érintette. A falusi suszter és szabó végre dolgozhatott, sőt még segédmunkást is alkalmazhatott s a nyár derekán szinte nem volt olyan ember, aki ne tudott volna munkába elhelyezkedni. A munkanélküliség enyhülése a lakosság körében szinte hihetetlennek tűnt s az állatárak, különösen pedig a ló árának magasraemelkedéséből a köznép egyenesen a háborúra következtetett.

202 A gazdasági fellendüléssel egyidőben az adóügyi hatóságok is működésbe kezdenek s az 1929-től számítandó sok sikertelen esztendő alatt felszaporodott