Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)
Az ellenforradalmi rendszer évei
intézkedéseket, adóemeléseket és végrehajtásokat rendelt el. Ezek az intézkedések azonban továbbra is az adófizető polgárságot és főként a termény és állat eladásával amúgy is küszködő parasztságot sújtották. A bajokat tetézte a rossz termés, a fagy és árvízkár. 189 1932. év elején a megyében már a tisztviselők, főleg a községi alkalmazottak és a törvényhatósági nyugdíjasok illetményeit sem tudták rendes időben kifizetni, amiért ezek körében nagy felháborodással tárgyalták, hogy amikor az állam nehéz pénzügyi helyzete miatt újabb és tíjabb fizetéscsökkentésnek néznek elébe, „a minisztériumokban még mindig folyósítják a dugsegélyeket és túlóra dijakat. Ugyancsak rossz vért szül, hogy a felsőházi tagok, ha egy ülésre Pestre felutaznak, ha csak egy napot is vannak Pesten, mégis három napot számolhatnak el." 110 A megyében oly annyira feszült a helyzet, hogy 1932 tavaszán több helyen, így Balmazújvároson is nagy tüntetésre került sor. A tüntetőket azonban a csendőrség sortüze fogadta. A válság elmélyülése következtében fellépő elégedetlenség nemcsak a szegényparasztság körében volt tapasztalható, hanem a jobbmódúak között is. A középparasztságot az állatárak zuhanása sújtotta elsősorban. Az eladósodott kisgazdák számára némi enyhülést az 1932 júliusában kiadott rendelkezés hozott, melynek értelmében a bizonyos mértéken túl eladósodottaknak négy hónapi kíméleti időt engedtek. A megyei helyzetjelentés 1932. májusában mégis változatlanul arról számol be, hogy a tavasz nem sokat lendített a mezőgazdasági munkásokon, mivel a kisbirtok képtelen napszámot fizetni. A napszám 1.— Pengő, s 1,50 P. fillér között mozog s „bár annak mértéke meg van állapítva, de azon alól is mennének, csak volna aki hivná a munkába, napszámba"' a munkanélkülieket. 171 A Gömbös-kormány megalakulását kezdetben még bizalommal fogadták, de október táján már gyakran hallatszottak olyan hangok, amelyek csüggedést és és bizalmatlanságot árultak el. „Sok beszéd, kevés tett, ez hallatszik mindenfelől. 172 Az új kormány porondra lépésével a parasztság helyzete semmit nem változott, csak az adósságuk nőtt egyre. A lehetetlen értékesítési viszonyok miatt pénzhez nem tudtak jutni és ebből kifolyólag az adójukat sem tudták kifizetni. A lakosságot igen érzékenyen érintette az ősszel bekövetkezett sertésvész és baromfi kolera pusztítása. Nagy volt a zúgolódás amiatt is, hogy a vetőmagot az állam uzsora áron adta és sok esetben szemetet utaltak ki. Őszre a napszám is alább szállt 80—120 fillérre, pedig a korabeli jelentés szerint az „arató rész már is elfogyott, úgy hogy a lakosság nagy része már most tengeri liszttel süti a kenyerét. Ruházatban is teljesen le vannak rongyolódva." 173 Ezekben az években a megye területén megújult erővel kezd szervezkedni a szociáldemokrata párt, melynek helyi szervezetei még majdnem titokban 1928 táján először Hajdúhadházon és Csegén jöttek létre. Három évvel később már Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón, Hajdúsámsonban, Nádudvaron, Balmazújvároson, Egyeken és Józsán is megalakultak a szociáldemokrata párt szervezetei, melyeket a debreceni központ irányított. A csegei szociáldemokrata párt tagságát elsősorban a helyi iparosok és kereskedők közül toborozta, köztük parasztember ebben az időben csak elvétve akadt. A nagygazdák, a közép- és kisparasztok inkább a kisgazdapárthoz húztak, amely az ellenzéki oldalon állott. Az 1933. évi januári nemzetvédelmi jelentés szerint „bár a lakosság a mai nehéz gazdasági helyzet okait megérti, mégis türelmetlen és ennek következtében a Gaál Gaszton féle ellenzék egyre erősbödik." 17 ' 1 A Gaál Gaszton féle párt pedig nem egyéb, mint a Kisgazdapárt, amely 1930 végén egyesült a Magyar Agrárpárttal. Az egyesülés eredményeként létrejött Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Agrárpárt élére a feslett erkölcsű Gaál Gaszton bala-
