Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A birtokviszonyok alakulása a századfordulótól 1949-ig

önálló birtoktesttel rendelkező tanyát találunk. A 47 tanyából 2-höz 100 holdon felüli, 21-hez 10—50 holdig terjedő mennyiségű, 24-hez pedig 10 holdon aluli föld tartozott.

159 A gazdasági helyzet az 1929-ben beköszöntő és 1933-ig tartott gazdasági válsággal erőteljesen megromlott. A válság a mezőgazdaságot mélyebbre rántotta mint az ipart, ezért nehezebben is állt talpra. A mezőgazdaságban némi javulásról csak 1936-tól, erőteljesebb fellendülésről pedig csak a háborús konjunktúra kezdetétől, 1938 — 39-es évektől beszélhetünk. 1935-ben a föld jelentős része, összesen 17 173 kat. hold még mindig a közép- és 100 holdon felüli nagybirtokosok kezén van. Ugyanakkor a legszegényebbek és a félproletárok mintegy 797 család csak 1852 kat. holdon osztoznak. Az 5—20 holdig terjedő kis és középparaszti gazdaságok száma 367, a rendelkezésükre álló föld 3752 kat. hold. Ezek egy része is még sok esetben kényszerült kiegészítő keresetre, hogy családját el tudja tartani.

160 Közben kialakult a falu jobbmódú rétege is, amely közel három és félezer hold föld felett rendelkezett. Ez a 20—100 holdasok kategóriájába tartozó csegei parasztság már a saját földje hasznából meg tudott élni. A földet a család rendszerint együttesen művelte, csak az idénymunkákra fogadnak fel napszámosokat, részesaratókat, egyesek azonban cselédet is tartottak. A föld egybentartására konvencionálisan vigyáztak, a gazda legény csak gazda lányt, „magaszőrűt" nem egy esetben a rokonát vette feleségül. Aki az íratlan szabályokat megszegte és rangon alul házasodott, „kinézték" a családból. A nagybirtok országos túltengése miatt mutatkozó elégedetlenség újabb és újabb földmunkás mozgolódáshoz vezetett. Az áldatlan állapotok miatt a haladó értelmiség a népiesek is felemelték szavukat. A földkérdés megoldása a 30-as évek közepén újra sürgetővé vált. A hangulat leszerelésére a Gömbös-féle kormány ún. hitbizományi reformot készített elő, de az igazából csak a propaganda szempontjából volt fontos, abból a parasztságnak semmi haszna nem származott. Az 1936. XXVII. tc. az ún. telepítési törvény sem oldotta meg a parasztság legszélesebb rétegének problémáját. Ez utóbbi esetében ugyanis földhöz csak az juthatott, aki kellő anyagi erővel rendelkezett és a vételár 30 százalékát előre lefizette. Bérletet is csak az kaphatott, aki a haszonbér egy évi összegét óvadékképpen a föld tulajdonosának előre letette. A vagyonosabb réteg még a 20-as évek végén bankhitellel megterhelten ugyan, de növelte vagyonát újabb földvétellel és haszonbérlettel. Ennek következtében a föld elosztása 1935-ben így fest: Gazdaságok száma 1271, összesen 23 683 kat. hold földdel Föld nélküli család 77, il 16 „ il il 1 holdnál kevesebb földdel rendelkező család 101, il 46 „ il il 1— 5 holdig ren delkező család 619, il 1 789 „ il il 5- 10 it il il 188, il 1 329 „ il il 10- 20 il il il 179, il 2 423 „ il il 20- 50 il il il 73, il 2 174 „ il 50- 100 il il il 21, il 1 238 „ il il 100- 200 il il il 3, il 456 „ il ,, 200- 500 il il il 3, il 938 „ il il 500-1000 il il il 4, il 2 905 „ il il 1000 holdon felül ren delkező család 3, il 10 372 „ il il Ebből haszonbérlet 2 502