Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A birtokviszonyok alakulása a századfordulótól 1949-ig

Tüzép-telep (Bekecs László felvétele) Ez az idő igazából kevés volt arra, hogy a volt nagybirtokok sorsa felől dönteni lehessen. Az 1919-es forradalmi események — még ha azt leverték is — hosszú ideig eleven erőként hatottak a politikai életre. Az uralkodó körök hatalmuk stabilizálása érdekében földreformmal kísérleteztek, hogy ilymódon maguk mellé állítsák a parasztságot. A földreformtervezet megalkotója a paraszti sorból politikussá lett és kezdetben az uralkodó körökben is közkedveltségnek örvendő Nagyatádi Szabó István volt. Az 1920. XXX. VI. te a Nagyatádi—

Rubinek-féle földreform törvény, mely 1921-től 1925-ig ment végbe, csak a parasztok megtévesztését szolgálta, a magyarországi nagybirtok rendszert alapjaiban nem érintette. Az ország területén mindössze 450 000 kat. hold föld került kiosztásra, az is az uradalmaknak a legértéktelenebb részét képezte. Ennek az akciónak során Csegén is csak kétezer kat. holdat osztottak ki elsősorban a belvizektől sújtott Alsórét és Paptava gátfelől eső részén, valamint az Igejben, a Kerektóban, Mangotháton, a Baglyos kettősi részén, továbbá a Zátonyban, Grófrészen és Bárórészen.

156 A lakosság szaporodásának következtében a világháború után már építkezésre alkalmas helyet nem találunk a faluban. Az uradalmakhoz tartozó földek a falu alá benyúlva lehetetlenné tették a település növekedését. Ezért a parasztok arra kényszerültek, hogy a viszonylag nagyobb telekkel rendelkező Kertekbeli házhelyeiket fiaikkal megosszák. A 20-as években azonban már az ilyen jellegű igény, ott sem volt kielégíthető. Gondoskodni kellett hát újabb házhelyek kijelöléséről. Éppen ezért a földosztás egyetlen pozitívuma lehetett volna a parasztság megfelelő házhelyekhez való juttatása. A csegeiek elképzelése szerint épít-