Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)
Az új nádudvari kerámia
volt a mázas edény készítéssel, mégis ez jelentette a megélhetés alapját. így alakultak ki az új formák, az új díszedények, melyek más technika elsajátítását igényelték. 129 A berendezés, felszerelés adva volt az új munkamenet kialakításához, illetőleg folytatásához, az áruk keresletét pedig biztosította a szükséglet, mely elsősorban napi használati tárgyakban, virágcserépben, tejcsköcsögben, csirke-, kacsaitatóban, néha vizesedényekben jelentkezett. AZ ÚJ NÁDUDVARI FEKETE KERÁMIA Mint már többször utaltam rá, a fekete edénynek az 1930-as években bekövetkezett sorvadása, majd kihalása lassanként az emlékezetből is törölte a fekete edény készítésének munkamenetét. Joggal mondhatjuk, hogy a feledés majdnem több százados hagyományt törölt el. Az 1930-as évek végén már csak egy nyolcvan éves mester készített Nádudvaron fekete edényt. 130 O is olyat, amilyet egy idős ember meg tud formázni. Ezek között csak egyszerű csirkecserép, néhány kis korsó szerepelt, mely véletlen folytán kikerült egy németországi kiállításra, s óriási sikert aratott. A siker láttán voltak akik megjegyezték, hogy nem tudják el sem képzelni, hogyan hódol külföld a magyar népi díszítőművészeti alkotások előtt. Itthon ha nem is tudatosan, de mégis gátat vetettek a hagyományőrző darabok terjedésének, s egyre inkább hódított a színes giccs, melynek Fazekas István is készítőjévé szegődött, s csak hosszú nevelő munka és meggyőződés segített kilendíteni a sablonnal formázott színes munkák készítéséből. 131 „így tizenöt éven keresztül már a nádudvari edény egyáltalán kiment a szokásból, nem is gondoltunk arra, hogy ez még valaha fel fog támadni és megtalálja szerepét az őt megillető helyen. Soha be sem következett volna talán a felújítás, ha a Megyei Tanács egyik munkatársa Nádudvaron nem jár az itt szereplő Megyei Népi Együttessel, (ma Debreceni Népi Együttes) és az együttes számára ajándékot nem akar vásárolni." 132 Közben 1951 augusztusában szovjet vendégek jártak Nádudvaron, mondja Fazekas Lajos. „Felhívattak engem is a tanácsházára. Azt kérdezte tőlem az egyik vendég, hogy honnan tanultam a mesterséget. Mondtam aztán, hogy benne születtem. Erre azt kérdezi, hogy van-e családja ? Mondom, hogy van. Mire azt modta nekem, hogy addig ne haljon meg a bácsi, ameddig a fiait meg nem tanítja, mert nagy kincs van a maga kezében. Ekkor még nem készítettünk fekete cserepet." 133 1951-ben a Nádudvaron rendezett aratóünnepen esett szó először a nádudvari fekete edény újjáélesztésének lehetőségeiről. „Mindenesetre mi húzódoztunk a dologtól, gondoltuk, úgysem ér semmit. Régen Fazekas István a viUanykorongon. Foto : Béres A . elfelejtették a fekete edényt. De
