Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A fekete edények díszítése

Vajtartó és boroskancsó, debreceni mintákkal. Fazekas István terve 1956-ból. dalát díszítették. Alja vonalkázott, vagy csíkos, esetleg rácsos, tehát geometrikus mintájú. Oldala vagy öble nagyobbára növényi ornamentikával, levéllel, vagy virággal díszített. Vállán a hajlaton stilizált, de az utóbbi időben inkább naturális virágminta.

70 Határozottan megállapítható, hogy a régebbi edényeken nagyobb teret kapott a mértani ornamentika, míg az újabbaknál a növényi elemekből formált díszítmény a dominálóbb. Leggyakoribb és legelterjedtebb az egymásbafutó spirális vonaldísz, mely gyakran egész felületet, máskor, csupán egy sikálatlanul maradt három, vagy négyszög közepét díszíti. Ritkább, de mégis kedvelt motívum a vonalkák és körök váltakozó ritmusa, aszerint, hogy a helykitöltés hogyan kívánja. Sokszor felbukkanó egyszerűbb ornamentika az egyes vagy többsoros hullámvonal, sokszor háromszirmú levelekkel. Máskor egyenesek futnak párhuzamosan, mellette hullámvonallal, közben párhuzamos félkörökkel, s apró kunkorgókkal. Néha cakkos pontozott díszítést találunk, mely szinte csipkeszerűen zárja le a díszítmények sorát. Tetszés szerint néha az apró pontozás a nagyobb, makkszerű díszítményekkel, cakkozással, közötte hármas virágszerű levélmintákkal. Általánosan elterjedt a félrózsa, melynek szirmait külön sikálják és különösen kedvelt a tölgyfaleNádudvari fekete Hsztesbödön. Fazekas István terve 1953-ból.