Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A mázas edény

Id. Fazekas Lajosné udvara a régi mázasedényégető kemencével, melyet már nem használnak. Foto : Béres A. kemencét. Ezután 1 —2 nap elteltével kiszedik a zsengéit edényt. Gondosan leporolják, letörlik, s csak ezután kerülhet rá a máz, mert a poros edény faláról a máz lepereg.

105 „Van olyan eset, hogy kiszedi az ember a zsengéit edínt, azt mondja, hogy jobban szeretné így eladni. Ha kiszedi a kemencébül, van rá vevője, kereskedője, van rá eset, hogy ott várja, azonnal el is adja." De a mázas edény csak kelendőbb.

106 A mázolás finomra őrölt mázzal, ugyanúgy nagy tálakból öntéssel vagy bemártással történik, mint a festés. Vastagon nem szabad mázolni, mert a máz összefolyik, a mintákat elmossa, és könnyen repedezik. A mázolás még nagyobb szakértelmet igényel, mint a festés. Az ólommáz adja meg az edénynek ragyogó fényét. Mázazás után második égetés előtt a zöld, a kék, fehér, sárga, piros, fekete edény is egyszínű pirosas. Némelyik ólommáz pirosas, de van olyan is, amelyik sárgít. Ismét berakja a kemencébe és újra kiégeti. A mázas edény rakodásánál vigyázni kell, nehogy nagy felületen érintkezzék, mert égetésnél megragad, esetleg sok kárral jár és csúnya lesz. Ezért legjobb tokban égetni, ugyanúgy, ahogyan a fekete edény gondos égetésénél láthatjuk. A nagyobb edények közé csillagos agyagpálcát raknak, így nem ragad, tiszta fényes marad. Berakodás után a kemence tetejét törött hulladék cserepekkel lerakják, a kemencét befedik. De vigyázni kell, nehogy sűrűn fedje a cserép, mert az égési termék, füst, gáz ezen keresztül távozik, ha nem tud szabadon elillanni, s a kemencében marad, az áru csúnya és füstös lesz.

107