Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A fekete edények díszítése

foglalkozni. Meg is látszik az egyes darabokon, hogy melyik női és melyik férfikéz munkája. Míg a komoly fizikai erőt kívánó korongozás mindig férfimunkának számított, addig a díszí­tés kifejezetten a nők feladata volt. 67 Minden valamire való mester, olyan feleséget keresett, aki segítőtársa lett a mesterségében, ügyes kéz­zel szebbé tette az edényt. Fantázia, lelemé­nyesség, alkotókészség kellett ehhez, s nem egy­szer valóságos verseny alakult ki az egyes mes­terek, vagy a díszítő asszonyok között, ami szebb, kelendőbb árut biztosított, de a vevők­nek is több örömet szerzett. A korai nádudvari fekete kerámia díszítő­technikája arról vall, hogy a csiszolástól a leg­bonyolultabb virágmintáig számos átmenetet találunk. 68 A korábbi használati edények külső és belső falát egyaránt simára csiszolták. Ezzel növelték a vízátnemercsztő képességet. A si­mára csiszolás során mint egyszerű díszítési mód jelentkezik, amikor a csiszolatlanul hagyott négyszög alakú felületek közepébe kör alakot, vagy pontot csiszoltak. Az edények külső oldalán fellelhető párhuzamos csí­kozás, egyenes, vagy ferde formában különös játékot biztosít. Gyakori az egyszerű hul­lámvonal, és igen elterjedt az álló vagy fekvő spirálszerű díszítés. 69 Lapos főzőedények külső, belső felülete teljesen simára sikált. A magasabb felületű edények csak külső ol­Tálca minta. Fazekas Lajosné terve. Madaras virágminta. Fazekas Lajosné terve. Madaras vírágminta. Fazekas Lajosné terve.

Next

/
Thumbnails
Contents