Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Az edény készítése

A csíkhúzás a nyak tövén mint díszítőmomentum feltétlenül említést érdemel, mert ilyen formázás, korongozás közben készített díszítőelemek is emelik a korsó formájának szépségét, karcsúbbá teszik a nyákot. A csíkhúzás két ujjal és bőrrel történik. Közbeeső művelet, amikor furdalóval egy lyukat fúr a nyakra, egyrészt, hogy a benne feszülő levegőt kieressze, másrészt, ide fogja illeszteni a fület, hogy jobban ragadjon. Ezután készül el a törzsválasztóvonal csíkozása körömmel, a hullámvonal korábban háromszögű fakéssel, ma pedig rézkéssel. Fiilezés A kissé szikkadt korsóra fül kerül. Elkészítését megelőzi a fülagyag gyúrása, ami a gyúrópadon történik, s a szerint, hogy milyen erőskezű a mester, egy vagy két fülnek való agyagot gyúr, illetőleg vesz kézbe egyszerre. A mester kezdetleges húzáskor, balkezébe veszi a tojásdad alaku^/i^yfltfot, jobbkezét megnedvesíti, és 2—2,5 cm széles és kb. 0,7—0,8 cm vastagságú fület nyújt azzal, hogy az agyagot hüvelyk és mutató ujja közt folyamatosan húzza. Időnként a balkezében tartott fülagyagot jobb markával szorítással nyújtja. így folytatódik ahogy nyúlik, s amikor teljeseit kész, a leszakítás következik, mely művelet a jobbkéz mutató és középsőujjának nyílása közötti rés összeszorításával történik. A levett fülnekvalót lefekteti a fülező deszkára tovább húzza a másikat. Korábban a fazckasmcsterck általában két fület húztak egy fülnekvaló rögből, de ma egyszerre csak egyet húznak. Balkezébe veszi a kihúzott fülnekvalót, jobbjának mutató és középső ujjával felső végét megveregeti a felragasztáshoz. így készíti elő, hogy a lapos felületet a nyakon levő kilyukasztott részhez lehessen illeszteni. Míg az előző műveletet a gyúrópadnál végezte, ezt már a korongon folytatja. íkhúzás a nyak tövén.