Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A nádudvari fazekasság története

A fekete edény készítéséről századunk harmadik évtizedében tértek át a mázas edény készítésérc. Először csak irókát gurgulyát használtak a díszítéshez, s csak később tértek át az ecsetes díszítésre. Egy ideig még felváltva használták a gurgulyát és az ecsetet. Századunk negyvenes évei óta igazában csak a Fazekas család képviseli a mesterséget. A használati edények készítése a környező helyiségekben sem tud ebben az időben megküzdeni a gyári készítményekkel. Ezért szánja rá magát Fazekas István különösen, de ifjú Fazekas Lajos is; a többi helységek mestercinek példájára — a díszedények és más dísztárgyak készítésére. Hajdúszoboszlón Képes Ágnesnél tanul. A művész ösztönével keresi a tehetségének megfelelő formát és területet. Készít különböző vázákat, szobrokat és szoborcsoportokat, a „polgárság" ízlésének megfelelően, gyakorta a giccs határát megközelítő kivitelben. Közben Fazekas István maga is érzi, hogy ez nem az az út amin járnia kell.

27 Míg idős Fazekas Lajos a paraszti munka mellett feleségével napi szükségletre használati edényt készít, maga nem hagyja abba a kísérletezést, az útkeresést. Nagyobb, feketemázas vázakompozíciója amely a régi Hortobágyot körképen ábrázolja, egy lépéssel közelebb visz a reális ábrázolásmódhoz, de még nem a megtalált út. Ez is csak kísérlet marad.

28 Más családoknál nem nagyon volt szokásos Nádudvaron a mesterség öröklődése. Régebben a Fazekas család mellett a Kovács családban hagyományozódott még a mesterség. Fazekasaknak nemcsak a foglalkozása fazekas, hanem a neve is. Ok maguk is valószínűnek tartják azt, hogy a családi név a foglalkozásból alakult ki. Családi irataik szerint az 1700-as évek végére teszik eredetüket. Nevük eredetileg ragadványnév formájában állt, amit Balázs Lajos adatai is igazolni látszanak.

29 Az 1800-as évektől hivatalos feljegyzésekben ilyen nevek találhatók, mint Fazekas — Nagy, Korsós — Csendes, melyből a családi név háttérbe szorult s a ragadvány névből alakult ki a későbbi hivatalos családi név. Az 1935-ben abbamaradt feketeedény készítés után kb. tizenöt év múlva tértek ismét vissza, 1951-ben fekete égetésre. Id. Fazekas Lajos és felesége, mint a család és a nádudvari fazekasok legöregebbje jól emlékeztek a feketeedény készítésének technikájára, munkamenetére és így némi kísérletezés és kényszerű szünet után ismét megkezdhették a fekete edény készítését, mely most már korábbi használati formájától eltérően, mint díszedény éledt újjá. Ma mint a HISZOV tagjai népművészként tervszerű munkával, megrendelésre dolgoznak. Minden újcsztendőben számot tesznek elmúlt évi munkájukról. Van Fazekas Lajosnak és Fazekas Istvánnak külön egy „kiskönyvük", melybe a mesterséggel kapcsolatosan bejegyzéseket tesznek. Ebbe jegyezgetik az évfolyamán kapott rendeléseket, az elkészített edények jegyzékét, de ebbe jegyzik fel azokat a különlegesebb alkotásokat is, amelyeket különböző intézményeknek megrendelésre készítenek.

30 Nádudvaron napjainkban szinte kizárólag, fekete edényt készítenek. A mai mesterek készítményei itthon, keleten és nyugaton, szerte a világban nagy elismerésre találtak. „A gondosan előállított díszes edényeket több külföldi és nemzetközi kiállításon és vásáron kiállították.

31 Brüsszel, Párizs, Helsinki, Koppenhága és London után Berlinben is osztatlan sikert aratott, s a népi demokratikus államok mellett gyakoriak a nyugati megrendelők is. Hazánkban a népművészeti termékek közül a textilek mellett a nádudvari vázák, edények örvendenek a legnagyobb keresettségnek."

32