Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)
A Fazekas család
\ vasútat teljesen. Közbe be-bement. De mindig hagyott otthun nekem három nígy korsót,, hogy csináljam meg. Persze én nem úgy csináltam meg ahogy ű mutatta, sokkal szebben, mindenesetre megdicsérte, hogy cz még sokkal szebb mint az övé. így apránként lopva megcsinált egy kemence edínyt. A szomszídba lakott ipósom. Megígettük azoknál. Felvittük a piacra, egy darab se maradt bclőlle, jó áron elkelt. Vót azokba korsó, cserép, csirkeivó, ami a legírtíkesebb vót benne a nagy abálótál, amit a juhászok használtak juhtejnek. Mikor hazamentünk, azt mondta nekem az én párom, hogy otthagyja vígleg a vasútat. Én is azt mondtam neki, hogy minek mászkálna Debrecenbe, ha így is megílünk, ű meg itthun lesz. 19-be, vagy 20-ba hagyta ott a vasútat. Akkor még csak fekete edínt csináltak. Akkor jól ment a dolog, hogy minden kéthétben megcsináltunk egy kis kemence edínyt. Szoboszlóra jártunk. Jó f íszke vót abba az időbe ennek a fekete edínnek Szoboszló. Ott hatot hetet fűzött össze egy asszony. Akkoriba csak kacskaringót csiszoltunk rá, meg simára csiszoltuk. Nádas vót a padlás, ott száringattuk. Le sem jöttem addig a padrul, míg negyven ötvenet meg nem sikáltam. A mosókanták, a bűszájú kanták nagyon szaporák vótak. Én örököltem 5 köblös fődet, ehhez kerestünk tizenegyet. Nyárba elvégezte az én emberem a munkát. Napszámosokkal dógozott, meg fuharossal segítette magát elő. Nyári időbe dógozott. Aratni mindig maga is aratott. Még ma is arat. A hordás fuharosokkal ment. A gazdálkodás nagyobb mírtíkbc akkor ment, mikor mán a gyerekik nagyobbak vótak. Azokkal dogoztam itthon, apjuk meg kint a fődön. Az én emberem az őszi munka elvégzése után egész télen tavaszig mindig korongozott. Pista fiam olyan munkára született, amivel lehet babrálni. A másik fiam a haladósabb szaporább munkát szereti. Mán 24 éves vót, de még az apja azt mondta, hogy legalább egy évig még maradjon, de nem maradt. Meg is látszik rajta, hogy korán önnállósította magát. Az általános fazikasmunka könnyebb mestersíg, mert ott csak közepes edényeket kell készíteni, de legnehezebb a nagyot, vagyis a nagy edényt, meg a kicsit megcsinálni. Mert a nagy tálakat nehéz kihúzni. A 20—25 literes tálat megcsinálni, meg a 25 literes fazikat megcsinálni a legnehezebb. A korsó köcsög készítés, általános fazekasmunkák készítése könnyebbek. Egy inast tanítottunk a 20-as években. Az unokaöccsit tanította ez az ember. Az. eredménye az lett, hogy mint inas megtanult négy év alatt. Majd elkerült Újfaluba egy mesterhez. De a mesteriül nem tanult. Még az tanult tülle. Majd elment Biharkeresztesre. Húsz éves korába megnősült. De az asszony nem vált be erre a mesterségre. 18 éves volt mikor felszabadult. Nem szabad erre a mesterségre hamar megnősülni, mert ha nem gyakorol, nem tanul tovább a fazikas, nem halad előre. Az is úgy járt az a fiatalember, abbahagyta a mestersíget, mert a fclesíge nem szerette, nem segített neki. De ebbe a mestersígbe egy ember semmi. Nem sokra halad. Pista is ha megnősült vóna 24 éves korában nem állna itt. Akkor nem lett vóna idő mindenre. 44-ben nem csináltunk semmi edényt. Két évig mondhatom abból éltünk ami vót lcrendelve. Azt nem vették át a rendelők, azt árultuk 44 augusztustól 46 tavaszáig. Aztán csak a mázasok következtek. 145 Ifj. Fazekas Lajos : 1918-ban születtem Nádudvaron, abban a hajdúmegyei községben, amelyből elindulva világhírre tett szert a nádudvari fekete korsó. Édesapám Fazekas Lajos fazekas
