Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A Fazekas család

Fazekas István házi múzeuma, lakásán. Foto : Béres A edényt kellet csinálni: Tejesköcsögöt, virágcserepet. Ezt muszáj vót csinálni. Mázosba készült. 36-ig közbe-közbe készült fekete. Addig minden télen készült fekete. Ide ebbe a házba 34-be kötöztünk. 35-be készült utoljára fekete. Csak itt nem vót kemence, oszt meguntam mindig az apámhoz hurcolni égetni. Azt mán megtanultam, mielőtt beleültem, hogyan kell korongot forgatni. Amikor kezdtem tudni dógozni, akkor csináltam az éccakai munkákat. Apám hozott pár szakkönyvet, abbul tanulgattam. Meg másfelől hozott apám segédet, attul tanultam korongozni. Vót mellettem erdélyi, dunántúli is. Mind a kettő nős ember vót. A segéd fizetése darabszámra ment. A másik az Korondon vót munkavezető egy gyárban. Persze már akkor tudtam dógozni mikor ezek itt vótak. De azt akarták apámék, hogy minnél többet tudjak. Fogtam is tüllök valamit. Az erdélyitől sokat tanultam, mázak készítésében, mázkeverésben, égetésben, mintastílusban. A másiktól nem olyan sokat, mert kevés ideig volt itten. De mesterségbeli fogásokat sikerült. Aztán közbejött 1944, nekem el kellett mennem katonának. 1945 őszéig úgy telt el az idő kísérletezéssel. A katonáskodás 7 hónapig tartott. Az erdélyi segéd Kis J. János Csíkmadarasra való volt. Korábban Korondon és Zilahon dolgozott. 50 éves volt. 1943—1944-ig dolgozott itt. A másik pedig 1942-ben. Zakócs János nem sokáig volt itt. Ezek munkát kerestek. Volt Mezőtúron egy kereskedő, oda mentek. Ők munkát kerestek, nekünk meg segéd kellett, és ide irányította őket a kereskedő. 1945 őszéig magam kísérleteztem. Akkor átkerültem Szoboszlóra Képes Ágneshez. Hallottam, hogy szükség van emberre, én meg tanulni akartam. Elsősorban mikor odakerültem, mint családtagot úgy tartottak. A főnököm a mesterség minden csínjábabínjába beavatott. Helyem jó vót. Mondhatni azt, hogy nem tartott el előliem semmit. Mindenesetre az ott eltőtött idő hasznos vót számomra. Korongoztunk, gipsz formákat öntöttünk. Ott tanultam meg a gipszöntést. Aztán az alakos figurák készítését is ott tanultam. De ott tanultam meg a különféle színes mázak kezelését, a szén és a gázzal való égetést. Hasznát vettem besztercei katonáskodásomnak is, mert ott is kályhás üzem mellett laktam. Szoboszlón tanultam meg a kályhacserépkészítést is. Hónapokat töltöttem ott, de több huzamban. Kb. 5 hónapig. Még a biliös világba vótam ott. Kaptam annyi pénzt, hogy tavasszal kerültem el. Itthon hozzáfogtam folytatni azt amit ott csináltam. Ezek a díszdógok mentek el amit csináltam. Ha valakinek kellett innen vitte el. 1951-ben Hódmezővásárhelyen próbálkoztam, majd Pesten a Zsolnai gyárban, de ott csak WC és mosókagylókat csináltak, ott nem maradtam. Innen a debreceni Alföldi