Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)
Vásározás, értékesítés
Zsengéit tejesköcsög, mázazás előtt. Fazekas L.-né ' munkája. DM. V. 64. 20*1.1. Ltsz. Mázas leki'árosszilke. Fazekas L.-né díszítése. DM. 64. 19. 4. 1. Ltsz. kább csak országos vásárokon árultak, mert ott többet kaptak érte. Régebben úgy árulták az edényt, hogy kétszer, vagy háromszor töltötték búzával, vagy tengerivel. Megtörtént, hogy a fazekas edénye helyett egy szekér terményt vitt haza. Hetipiacokon a földön, sátor nélkül, a szekér mellett lerakott edényt árulták.Leginkább háton hordták ki edényeiket a piacra Nádudvaron. Id. Fazekas Lajos inkább csak a hetipiacokra ment ki. Nemigen szeretett vásárokra járni. Evenként csak a hajdúszoboszlói, kabai, püspökladányi vásárokra járt el. Néha azért megtörtént, hogy a szoboszlói hetipiacra átment, emlékezete szerint jó piaca volt a nádudvari edényeknek. Nagyon kedvelték, némelyik hajdúszoboszlói mezőgazdasági udvarban 15—20 edény volt az ól előtt sorba felakasztva. Gyakorta megtörtént, hogy egy személy hosszabb időre szóló szükségletet szerzett be. ,,Már én is, mikor Szoboszlóra kezdtem járni hetipiacra, csak egy asszony harminc darabot vett meg. Oszt kérdeztem tülle; mit akar ezzel a sok edénnyel. Viszonteladásra ? Nem ű, azt mondja. — Nem is gondolja maga, hogy mir veszek én ennyit.Most ha én ezt hazaviszem, hazajön az uram, meglátja, vigyázzak, hogy közibe ne essek, mert hozzám veri űket. De most eccer történik meg. Hét-nyóc esztendeig gondom, se lesz rá. Nem veszekedünk rajta, ezír veszek ennyit." 114 Szívcsen dicsekedett az öreg mester azzal, hogy még 1930 körül is sokszor hamarabb eladta a fekete edényt, mint más a mázast, de a mázas iránti nagyobb kereslet miatt 1926tól már maga is több mázast készített a fekete mellett, s fokozatosan áttért a mázas edény készítésérc. 1925-től ugyanis ki kellett váltani az ipart a fekete készítésérc, s már nem akart elmaradni a többi mester tevékenysége mellett. 115 A piacozással kapcsolatban nem egy történetet emlegetnek, mely mint kedves anekdota szájról szájra hagyományozódik. „Ez meg az apámon történt meg. Vót itt egy tréfás ember fuharossa az apámnak, Bökönyi. Avval vitték fel az edényt a piacra, egy szerdai nap. Na csak elég az hozzá, hogy 7* 99
