Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

III. A szőlőskertek építményei

11. Tűzhely és padkák ket, dátumokat, szellemes, néha vaskos felírásokat korommal írták a falra. A vályogot a helybeli cigányok a falu határában vetették, s az építkezés színhelyére a rokonok és szomszédok hordták, vasárnap délelőtt.

35 Valamennyi épületen, általában a dűlő felől, ritkábban a végén nyílás van, amely a szellőzést is szolgálja, de kémlelő nyílás szerepét is betölti. A falra támaszkodó, szarufákra épült tetőszerkezet egyik végén tűzfalas, a másik végén pedig kan faros. A legtöbb kunyhót náddal fedték, s egyiket-másikat venyigével k o r c o l t á k be. A kunyhók földje taposott, vagy döngölt agyagos föld. Legfontosabb berendezése a tűzhely. Mellette kétoldalt a padka (10. kép). A tűzhely és padka vályogból készül, betapasztva, fehérre meszelve (11. kép). (A tűzhely részletes vizsgálatával nem foglalkozom, tapasztalataim megegyeznek Balogh István tanulmányában foglaltakkal.) A későbbiek folyamán deszkából, vagy nádból készült r o k o 1 y á s (pendelyes) kéményt építettek a kunyhókba. A falakba kampós fákat vertek, szalonnasütő, gunya-, s tarisznyatartónak. Egyosztatú, sátortetős, pendelykéményes kunyhó Érdekessége, hogy a téglalap alakú építmény fölé csúcsban végződő sátortetős nádas tetőszerkezet készült. A tetőszerkezet egy méteres ereszt képez, s az egész tető magassága azonos az épület falmagasságával (12., 13. kép).