Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

Jegyzetek

69. V. ö. Kodolányi J., id. munk. 170. 1. 70. Néha itt is mondja Mecseki megfelelője: bekapálás 1.: Kodolányi J., id. munk. 167. ). 71. V. ö. Vincze J., id. munk. 138. 1. 72. L.: Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai. HOM. Füzetei 7. 1. pont. 73. V. ö. Szabó K., id. munk. 39. 1. 74. V. ö. Szabó K., id. munk. 44. 1. és Kodolányi J„ id. munk. 150. 1. 75. A lábas kádat itt nem ismerik, v. ö. Geliczky J., id. munk. 12. 1. 76. L.: Bakos J., id. munk. 34. 1. 77. Kecskeméten „sutu", 1.: Szabó K., id. munk. 40. 1. 78. V. ö. Maar G., id. munk. II/7 1. V. ö. Erdész S., id. munk. 2-3 pont. 79. Ehhez közel álló szokást idéz a régi szüretekről Szabó K., id. munk. 40. 1. „hegyen-völgyön lakodalom". Hasonló eljárást ír le Maar G., id. munk. 11/12. 80. Ez azonban abban az időben volt, amikor a konyáriak még hegyi szőlővel rendelkeztek. 81. Ma a termelő gazda a fejadagként meghagyott bor után 80 fillért, a többi bor után 4 Ft boradót fizet, literenként. 82. Ajéndékozni szokott még: a násznagy a keresztgyermek lakodalmakor, a keresztszülő a keresztelőhöz, és temetéskor a gyászoló család a dalárdának. 83. Ügy készül, hogy a trágyát formába tapossák és megszárítják.