Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)
A faluközösség kialakulása
megnősült es a szülői családtól különvált fiúgyermek és apa közös megegyezéssel igényeltek az új faluban házat, mint ezt pl. Nagy Mátyás és fia, Nagy Sándor esetében láttuk. A szülő és fiú a faluban két egymás mellett levő telken helyezkedett cl, portájukat még kerítés sem választja cl egymástól. Az apa és fiú családja nemcsak társadalmi, hanem gazdasági téren is egységes kis közösséget alkot, gazdasági felszerelésüket közösen használják, munkájukban egymást segítik. Tóth Sándorék több rokonukkal együtt költöztek a faluba, a beköltözésre egymást beszélték rá. Nekik már nem sikerült egymás mellett levő telket kapni, de a rokonság tudata, a rokonsági kapcsolat itt még erősebb, mint előző lakóhelyükön volt. A rokonok a betelepülés utáni időkben szinte naponként találkoztak egymással, a lakók nehézségeiket elsősorban rokonaikkal beszélték meg, ha segítségre szorultak, támogatást elsősorban rokonaiktól vártak. Igen sok olyan esettel találkoztunk, melyek a rokoni együttérzésnek hű kifejezői voltak. Ilyenek a tapasztási munkákban, melléképületek építésében, fuvarozásban, kéitásásban stb. mutatkozó segítségadások, összedolgozások. A rokoni együvé tartozás, egymásra utaltság jó példáját láttuk Bercez István esetében, ki sógorának egész házát megkapta arra az időre használatra, míg maga is lakóházhoz jut a faluban. Szarvas Imrének sokáig nem volt rokona a faluban, a falubeliekkel nem is tartott semmiféle barátságot. Egyszer a vonaton megismerkedett egy vidi asszonnyal akiről beszélgetés közben tudta meg, hogy rokona. Nagyon örült, hogy rokona akadt a faluban, a rokonság az egész faluhoz közelebb hozta őt, megnyitotta számára a faluhoz való közeledés útját. A közösségi élet kialakulásában a rokonság mellett legfőbb szerepe az egy helyről származásnak van. Az egy helyről költözőitek az új faluban már a társadalmi együttélésnek bizonyos egyező gyakorlatát hozták magukkal, ami szokásaikban eddigi életüknek is keretét adta. Az egy helységből származottak ezért hamarább kialakították egymás között az új faluban való együttélés szabályait és gyakorlatát, mint a különböző helységekből, vagy tanyákról származó, egymáshoz idegen, ismeretlen családok. A tiszavasvári Bognár István nem szívesen költözött az élj faluba, dc az ugyancsak Tiszavasváriból származó családok között hamarosan jól érezte magát. Bodnár István felesége dorogi, ő a faluban legelőször a Dorogról ideköltözöttekkel kereste a kapcsolatot. Az egy helységből származott családok már a beköltözés napjától kezdve a legteljesebb barátságban éltek egymással, új helyzetük hamarosan elmélyítette bennük az összetartozás tudatát, de szemben a rokonsági kapcsolattal, az egy helységből származottak egymás közötti kapcsolata már nem a gazdasági életközösségre, hanem csak társadalmi egységre vonatkozik. Az egy helységből származásnak a telek helyének megválasztásában már semmi szerepe nincs. Mint mondják, ugyanúgy megtalálják egymást a faluban, ha egymástól messzebb laknak is. A kölcsönmunkán alapuló segítségadás sem olyan kötelező, mint a rokonság tagjai között. Az egy helységből számlázottakat összekötő kapcsolatok lazábbak és ideiglencsebb jellegűek, mint amilyeneket a rokonság tagjai között láttunk. A régi lakóhely szerint kezdetben kialakult társadalmi közösségek csakhamar az éij lakóhely szerinti ismeretségi kapcsolatok útján bővülnek, majd a régi lakóhelyek alapján kialakult társadalmi közösségek szálai lassanként elhomályosulnak, helyüket az időszerűbb és reálisabb adottságok, az új szomszédsági kapcsolatok, egy utcabeliek szervezete tölti be. Ennek a folyamatnak kutatásaink időszakában még csak kezdetén voltunk, de a fejlődés megindulásának máris határozott jelei voltak láthatók.
