Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A lakosság honfoglalása

tozik szervesen a házhoz. Túlságosan nyitott és levegős, sem lakótér, sem munkahely céljára nem lehet használni. E miatt a lakók a tornácot igyekeztek zártabbá tenni és a lakóházhoz szervesebben hozzákapcsolni. A tornácnak a ház vége felőli részét legtöbb esetben a tetőig épített fallal zárták cl, elejét mellvéddel látták el. Néhányan az így átalakított tornáchoz kéményt is építettek és nyáron konyha helyett használják. Lakóházát mindenki igyekezett még a beköltözés előtt betapasztani, a teljes betakarítási munkák elvégzését azonban a legtöbb család nem várhatta meg. A háznak előbb a belső részét kezdték betapasztani, a külső tapasztás a beköltözés utáni időkre is maradhatott. Ha a lakás elfoglalása nagyon sürgős volt, akkor a belső betakarítási munkák egy része is a beköltözés utánra maradt. A kimutatásunkban kívül-belül bctapasztatlanként szereplő 33 ház közül 3-ban már egy-egy szobát betapasztottak, bemeszeltek és abba azonnal bc is költöztek. A többi betakarítatlan ház 1953-ban még üres. A belül betapasztott és kívül tapasztatlan házak közül 14 volt lakatlan és 10 lakott. Mindkét belül tapasztatlan, de kívül betapasztott ház üres, a kívül-bclü betapasztott házak közül is 7 volt még lakatlan. A lakóház külső betakarítási munkáinál nagyobb gondot fordítottak a melléképületek elkészítésére. A lakóknak legnagyobb értékük volt az a jószágállomány, mellyel rendelkeztek, a jószág elhelyezésének kérdése mindenek előtt való volt a beköltözéskor. A háztartás kiadásainak legnagyobb részét a ház körül tartott jószágállomány haszna JtiTjL UJIítálló és tyúkól