Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)
A lakosság honfoglalása
lan háznak pedig tanyás volt a gazdája. Nagyobb számban voltak a faluban még egyénileg gazdálkodó parasztok. Nagy részük az 1945-ös földosztáskor földhözjuttatott élj gazda, ők is a napszámosok, tanyások és cselédek közül emelkedtek fel és váltak egyéni gazdákká. A gazdálkodáshoz szükséges jószágállomány és termelőeszközök hiányában gazdaságuk csekély jövedelmű volt, közülük sokan saját földjük művelése mellett napszámos munkára szorultak, ezért az egyénileg gazdálkodó parasztok csoportját épp éigy nehéz elválasztani a napszámosok rétegétől, mint ahogy azt a felszabadulás előtti társadalmi viszonyok esetében láttuk. Báncsmcgi István egy köblös saját földje mellett 1953-ban még napszámosnak tekinthető, Vámos Lajos pedig a földosztáskor kapott 4 hold földje miatt már nem vallotta magát napszámosnak, habár saját földje mellett főképpen napszámos munkából élt. A nagyobb jószágállománnyal és megfelelő gazdasági felszereléssel rendelkező gazdák bérelt földdel igyekeztek jövedelmüket fokozni. Nagy János a dorogi földön 15 holdat bérelt, azon gazdálkodott, saját földje nem volt. Nagy Mátyásnak sem lévén saját földje, állami földön gazdálkodott. A saját vagy bérelt földön gazdálkodó családok száma 1953-ban még jelentős, de számukat már jóval túlhaladta a termelőszövetkezetekhez kapcsolódott családok száma. A falu határában négy termelőszövetkezet működött: a Kinizsi, Petőfi, Bocskai és az Új Élet. A falu termelőszövetkezeti tagjai ezekbe a szövetkezetekbe kapcsolódtak be, dc rajtuk kívül böszörményiek és hadháziak is voltak, a falu külön termelőszövetkezetet nem alakított. Mivel Viden a házjuttatásban nemcsak termelőszövetkezeti tagok részesültek, hanem minden rászoruló igényét kielégítették, a falu lakosságának képe igen sokszínűvé vált. A foglalkozások változatosságát fokozták a házeladások és vételek is, ami által olyan kisiparosok és munkások is lakóházhoz jutottak Viden, akiknek az igényük a házak igénylésének idején nem lett volna kielégíthető. E miatt jelentékeny számúra nőtt a faluban az üzemi munkások, kisiparosok és vasutasok száma, habár ezeket a családokat több-kevesebb szál a paraszti élethez is kötötte, közülük többen az üzemi munkát csak átmeneti foglalkozásnak tartották. A falu kialakulásának kezdeti időszakában még nem volt látható, hogy ezeknél a családoknál a falu vagy a város vonzó hatása fog-e az átmeneti korszak után jobban érvényesülni, dc őket már ipari-, üzemi- vagy gyári munkásoknak tekintettük a faluban elfoglalt kivételes helyzetük niatt. „Egyéb" megjelöléssel jeleztük a faluban lakó két rendőrt, egy passzusírót és egy mezőőrt. Id. Szilágyi Istvánnak a felszabadulást követő évekig a főfoglalkozása bundavarrás volt, c mellett tavasszal juhnyírással, nyáron napszámos munkákkal foglalkozott. A juhbőr szabad forgalmának korlátozása után egyéni gazdálkodásba kezdett, így őt már az egyénileg gazdálkodcS parasztok közé soroltuk. A falu lakosságának 1953. évi foglalkozás szerinti megoszlását a következő grafikon szemlélteti. Ha a lakosság régebbi foglalkozását vizsgáljuk, ugyanazt a képet kapjuk, mint amit a felszabadulás előtti időszak tanyavilágának életében láttunk. A felszabadulás után 1953-ig eltelt időszak szocializmus építésének társadalmi és gazdasági eredményei, a társadalmi és gazdasági téren Viden is megmutatkozó átalakulások pontosan lcmérhetők a falu lakossága régi és élj foglalkozásának összehasonlításával.
