Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A falu felépítése

Illés már nem segíthetett az építésben, mert a házat nem maga igényelte, hanem mástól vette át, c miatt az átvételkor pénzben fizette meg az első tulajdonos természetben adott munkájának az értékét, 1300 Ft-ot. Fehér Antal nem ért rá eljönni az építéshez, de maga helyett segédmunkást küldött. Az építési munkákért 900 , a vályogvetésért 200 Ft-ot fizetett. A házak előregyártott anyag felhasználásával készültek, e miatt a mérnöki típustervektől az építés közben eltérni nem lehetett. A munkások főleg Böszörményből, kisebb részben Nánásról és Tiszavasváriból (Büdszcntmihály) jöttek. A nagyarányéi építkezés három éven keresztül, 1950, 1951 és 1952-ben folyt. A munkát 1952-ben fejezték be. Igénylő további házakra is lett volna, de az építkezést akkor egy időre szüneteltették. Hogy az egész tanyavilágot a faluba összevonják, akkor még kb. 150 házra lett volna szükség. A három év alatt felépítettek összesen 94 lakóházat, 3 tisztviselői, illetve tanítói lakást, egy iskolát és a tanácsházat. A lakóházak típustervei egyés kétszobás lakásokra készültek. 1950-ben 24 egyszobás, 1951-ben 27 egyszobás és 3 kétszobás, 1952-ben pedig 15 egyszobás és 25 kétszobás lakóház készült el. Az alap mindegyik háznál terméskő, a külső fal pedig vályog vagy sár volt. 1950ben inkább sárfalú. házakat építettek. Az 1950-ben épült 24 házból 19-nek a fala sár és csak 5-nek vályog. 1951-ben már nagyobb a vályog faléi házak száma, mint az előző évben. Az 1951-ben épült 27 egyszobás házból 19-nek van sár és csak 8-nak vályog, a 3 kétszobás ház közül pedig kettőnek van vályog fala. 1952-ben már az egyszobás házak közül is több a vályog, mint a sárfalú, a 25 kétszobás házból pcelig már csak 2-nek van sár fala. 1950-cs 1951-cs 1952-es Egyszobás Kétszobás Egyszobás Kétszobás Egyszobás Kétszobás Sárfalú 19 19 1 6 2 Vályogfalú 5 8 2 9 23 Összesen 24 27 3 15 25 Érdekes, hogy 1950-ben kétszobás lakóházra még nem akadt igénylő, 1951-ben 3 család már kétszobás lakást igényelt, a következő évben pedig a kétszobás lakóházak száma már 25 volt. A további igénylők közül is egyre többen választották a kétszobás házakat. A betelepülők eleinte a nagyobb költségek miatt húzódoztak a kétszobás házaktól. Kökényesi Illés már mástól vette át egyszobás házát, dc mint mondotta, maga sem igényelt volna kétszobást. Báncsmcgi István kétszobás házat vett át mástól, mert akkor nem volt eladó egyszobás. Péntek Sándor sem maga igényelte a házat. Előbb ő is egyszobást akart venni, dc csak kétszobás volt eladó. Ő később annyira megszerette kétszobás házát, hogy — mint mondotta —, most már nem cserélné el másikért. Molnár Imre kétszobás házat igényelt, mert nagy a családja. Arra számított, hogy majd ha fia megnősül, ott maradhat az egyik szobában. A falu 94 lakóházában 1953-ban összesen 405 fő lakott, ezekből a kétszobás lakásokra 124, az egyszobás lakásokra pedig 281 fő esett. Míg a faluban levő lakóházakból 30,4% a kétszobás, addig a falu összlakosságának 30,5%-a lakott kétszobás házban. A nagyobb létszámú családoknak tehát a több férőhelyet biztosító, kétszobás lakásokra