Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

Lakásviszonyok

juk tehát kétszerese volt a szokásosnak. E 12 taksás családból fejlődött aztán idővel Görbeháza község. A taksás rendszer Viden nem volt általános, a falú lakói közül már kevesen tudnak róla, néhány szórványos adat utal csak c társadalmi réteg korábbi meglétére. IV. LAKÁSVISZONYOK Míg a tanyások a gazdáik adta tanyai lakásban, a napszámosok nagy része pedig a városok peremein vagy szintén a tanyavilágban saját vagy bérelt házakban a családi élet legelemibb követelményeit tudták biztosítani, addig az uradalmi cselédek lakásviszonyai sok esetben a legelmaradottabbak, Icgcmbertelencbbck voltak. Egy-egy cselédházban 16—24 család is lakott. A kisszegegyházi tanyán pl. az 1920-as években, amikor pedig a cseléd lakásviszonyokban már javulás mutatkozott, 65 család lakott 6 házban. Ugyanez volt a helyzet a többi Vid környéki uradalmi tanyán, a Forrai tanyán, a Botos tanyán, a Somosi tanyán, az Újvárosi István taAyáján és Nagyszegegvházán is. Az uradalmi tanyákon a cselédek lakásai általában mindenütt egyformák voltak. Egy házban 3—4 szabadból nyíló szabadkéményes konyha volt, a konyhából mindkét oldalon cgy-cgy nagyméretű szoba nyílott, amibe a múlt század vége felé és a századforduló idején 4—4, sőt — ha a családtagok száma kevesebb volt, 6—6 családot is költöztettek. A szoba közepén függőlegesen alátámasztott fagerenda tartotta a mennyezetet, ami egyúttal az egyes családokat is elválasztotta egymástól. A családok a szoba egy-egy sarkában helyezkedtek cl és a fal mentén a kemence, vagy a család minden vagyonát őrző láda (ferslóg) határolta a szoba általuk használt részét. A láda két rekeszből állott, egyik felől zsírt, szalonnát, másik felől lisztet tartottak benne. Kendőiket a középen levő gerendára akasztották a megfelelő oldalon. A szobában a konyha felőli fal közepén volt a boglyakemence, amit a családok hetenként felváltva a konyhából fűtöttek. Amelyik családra a fűtés sora került, azon a héten az takarította a konyhát is. A szobának, illetve a konyhának megfelelő részeit minden család maga meszelte vagy festette, így a szoba vagy a konyha négy sarka néha 4 féle színű volt. Egyik család sárgára, másik zöldre festette, ismét más fehérre meszelte. Akinek nem volt festékre pénze és elegendő mésszel sem rendelkezett, az kevés mészben pernyét kevert fel, és azzal szürkére mázolta a falat. A négyes cselédszobákban állandó volt a veszekedés. Egyik családból a másikhoz minden zaj áthallatszott, a veszekedések részint ebből, részint pedig az egymás tulajdonának elsajátításából származtak. Amikor csak egyetlen család tartózkodott a szobában, gyakran előfordult, hogy ennek a családnak valamelyik tagja felvágta a másik család ládájának a bőrsarkait és a lisztet, zsírt vagy szalonnát kivette belőle. A károsult család ritkán jött rá, hogy ki lopta meg, mert az ilyen eseteket mindenki letagadta. Ilyenkor a családok „összecigánykodtak", néhány nap múlva azután elfelejtették az esetet. E miatt csendőröket, pandúrokat sohasem hívtak ki a tanyába. A cselédség közt csak az uradalomnak volt joga bíráskodni. Egy alkalommal egyik asszony tetten érte a másikat, amikor az éppen az ő ládájából szedte ki a zsírt. Az eset miatt a károsult maga vett elégtételt, a tolvajt hajánál fogva kihúzta a konyhába, ahol aztán tettlegességre is sor került. A négyes cselédszobák az első világháborúig voltak meg, később a szobákba közfalakat építettek úgy, hogy a kemence egyik fele az egyik, másik fele a másik szoba-