Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Függelék: Jegyzetek Boda és Zelemér történetéhez

FÜGGELÉK JEGYZETEK BODA ÉS ZELEMÉR TÖRTÉNETÉHEZ Boda szőlőskert-település Hajdúböszörmény határában, attól délkeletre mintegy 8—9 km-re terül el. Ma is jórészben erdőség veszi körül: a belső erdő, a hadházi erdő, a Nagy-Rákóczi erdő stb., valamint nyugat felől a ,,De Pauli szántóföldek". Boda területe: 285 katasztrális hold, 1510 [j-öl; a Boda erdőé pedig 569 katasztrális hold s 612 •-öl. (Szőlővel 1801-ben telepítették be.) A böszörményi és a bodai nép körében ma is él az a hit, hogy Boda Katalin adományozta Bodát a böszörményi hajdúknak azért, mert egyik veszélyes ellenségétől megszabadították s erőszakosan elvett birtokait visszaadták. Ez az ellenség a Pallagi család volt, akik a nép hite szerint az úgynevezett de Paulin egy ódon kőpincében Boda Katalint egy évig fogva tartották. Mások úgy tudják, hogy Boda Katalint a tatárok rabolták volna el s ezek kezéből szabadították ki a böszörményi hajdúk. Boda múltjáról Sillye Gábor volt hajdúkerületi főkapitány s Hajdú megye első főispánja — a hajdúk történetének kiváló ismerője — a következőket adta elő: „A Pallagi család a Boda Katalinnál zálogban levő Boda birtokát megbízott ügyvédjük által vissza akarta perelni. Az ügyvéd a hosszas pereskedést szerette volna elkerülni s felkérte Boda Katalint az egyezkedésre, de Boda Katalin arra nem volt hajlandó. Felkérte a hajdúkat, hogy őt Boda szabad birtoklásában védelmezzék meg. Az ügyvédet, ki iránta rossz akarattal viseltetett, a hajdúk segítségével lezáratta abba a majorsági épületbe, amely a mai Csonkatorony felé eső tanyabirtokon állott (ahol egy pince még az elmúlt évtizedekben is látható volt) és ott tartották egy év s egy napig. A történtek után Boda Katalin hálából — mind ezen tettükért, mind több más esetben is a hajdúk által iránta tanúsított jóakaratért — birtokát, a mostani Bodát a böszörményi hajdúknak adományozta, akik azt kb. 1660-ban vették birtokba. Van olyan felfogás is mely I. Lipót idejére teszi Boda tulajdonának megszerzését, tehát körülbelül abba az időszakba, amikor Zelemért Böszörmény magának igyekezett megszerezni, ideértve Rákóczot (szőlőskert) is és a körülötte fekvő erdőségeket. A Rákóczi birtokok megszerzéséről, adományozásáról tudunk. így nyert De Pauli is birtokot Zelemérre. Az sem valószínűtlen, hogy Boda adományozása Zelemér pusztulása (kb. 1596) utáni három-négy évtizednyi időközbe esik. A nép ajkán fennmaradt a bodai Szamárhegy elnevezés is, melyet hajdan Szomolynek kapitányról Szomolyneknek neveztek. Az is él a nép