Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Böszörmény város története a hajdúk letelepülése után

alkotta. Élén a választott kerületi főkapitánv és a hadnagyok tanácsa állott. A hajdúk — így a böszörményiek is —• városukat a magyar várak mintájára rendezték be. A külső várat — amit huszárvárnak is neveztek árok és palánk vette kerül. A hajdú gyalogos vitézek és a lovasság is többnyire ott tartózkodtak. Ez a külső védelmi öv volt a katonaváros. Ez a gyűrű-alakú terület a város körül ugyanis az állattartás helye volt, amit kertségnek is neveztek, mivel kerítés szegélyezte. E kertségben találjuk az istállókat, aklokat, ólakat, a begyűjtött takarmányt, a szalmakazlakat, mindazt ami az állattartással összefüggött. Az itten épült házak pedig az állatokat gondozó férfiak ideiglenes szállásául is szolgáltak. Háborús időkben innen vették fel a harcot az ellenséggel, vagy innen kirontva támadtak rá. Ha az ellenségnek sikerült behatolnia a kertségbe, akkor itt a huszárvárban folyt a küzdelem tovább. Ezután— ha a szükség úgy kívánta a hajdú vitézek a lakóvárost körülvevő palánk mögé húzódtak vissza, ahol már az egész város részt vett a védelmi harcokban. Itt a zeg-zugos szűk utcákban az ellenségre nézve kockázatos, súlyos utcai harcokat vívhattak. A lakóvárost a huszárvárnál erősebb palánk, nagyobb s mélyebb vizes árok vette körül. Három, négy kaputorony felvonó'hídján át közlekedtek. A belső vár magva az erődített templom volt. Legvégső esetben ide húzódtak az ostromlottak. Ma már szabályosan húzódó, rendezett utcákat találunk városunkban. Hajdúböszörmény utcahálózatának elrendezése körkörös, s településtörténeti szempontból a múlt emlékét őrzi. (Sugaras és gyűrűs rendszer.) Az 1782-ből ismert térképen a mai öt sugárút is látható. A főtér már a XVII. században négyzetes alakú volt, s annak közepén állt az 1880-as években lebontott református templom. E téren találjuk — részben átalakítva — a XVII. században épült eredetileg barokk stílusú hajdúkerületi székház emeletes épületét is. 1669-ig minden város önálló volt, s külön főkapitányaik voltak. 1619. június 4-én a hajdúk Böszörményben gyűlést tartottak, s II. Ferdinánd azon kívánságára, hogy a csehországi harctérre menjenek, azt válaszolták, hogy csak az ország nemességével mennek. Ezt a határozatot Szűcs György böszörményi követ vitte el a többi hajdúváros küldötteivel Dóczy András kapitányhoz. 1640. július 12-én Böszörmény város főkapitánya, Keöntei Kiss Miklós Szabolcs megyétől a tatárok ellen segítséget kért, mivel a fegyveres hajdúk Ónodra mentek, s így a város védtelen maradt. Ónodi Németh Márton 1652-ben böszörményi főkapitány is, ami kitűnik a városi levéltárban megőrzött írásból. Eszerint Kőrös bírájától levélben követel 7 ökröt, melyek Abai István böszörményi lakoséi voltak. Ezeket az ökröket Zelemérről ellopták, s Abainak András nevű szolgája egy körösi embernél az ökröket felismerte, ezért a főkapitány követelte azok viszszaküldését. Keresztes András rácböszörményi kapitány 1654 december 14-én Ecseden megfogadta az erdélyi fejedelemnek, hogy a szökött jobbágyokat kiadják. Mind Thököly, mind II. Rákóczi Ferenc alatt a hajdúk tevékeny részt vettek a szabadságharcokban. Városaik ennek ellenére is sokat szenvedtek a kurucoktól, különösen Thököly előtt. II. Rákóczi Ferencnek külön fejedelemkörüli hajdú lovas ezrede volt Budai István parancsnoksága alatt. Klára András vezetése alatt meg 600 hajdú szolgált.