Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

A magvas káposzta 100—120 cm magasra is megnő. Ilyenkor a gondos háziasszony két oldalt napraforgókór óból készült korlát közé fogja, hogy a földre ne dőljön, ne töredezzen le (5. kép). Azért termelik a magot virágoskertben, mert a méhek ott hamarabb meglelik, így jobban beporozzák. Amikor a mag megérik (augusztusban), a magvas szárát levágják, vászonlepedőbe kötik, és száraz, szellős helyre (színben, padláson) felakasztják. Az őszi munkák megszűnésekor két tenyér között kidörzsölik belőle a magot, majd kiszelelik (egyik tenyérből a másikba szórják), hogy a szél kifújja belőle a léháj&t (szemetet). A tiszta magot harisnyaszárban a kamra vagy a padlás gerendájához kötik, hogy száraz, szellős helyen legyen, és az egér se férjen hozzá. Kora tavasszal sok hadházi asszony a káposztamagból is összerak egy kis költőpénzt. Csuprokban, harisnyaszárakban viszik a piacra és gyűszűvel mérik. A környező községekből is sokan jönnek Hadházra káposztamagot vásárolni. A káposztamagot a századik napra (ápr. 10.) szokták elvetni az előre elkészített szabadföldi palántaágyba. Azt tartják, hogy a frissen trágyázott föld férges, belőle kirágja a féreg a palántát. Ezért a felásott ágyakat 15—20 cm vastagon pihent erdei földdel (fekete porhanyós humusz) szórják be, így vetik meg a magnak az ágyat. Az ágyakat déli fekvésű, széltől védett helyekre, lehetőleg épület vagy kerítés mellé szokták készíteni. Sokan a ház végén levő kiskertben vagy a kút közelében kerítenek helyet neki. A kerítést rendszerint napraforgókóróból vagy csutkaízílcből (levágott kukoricaszár) készítik, amit az asszonynép is meg tud csinálni. Mielőtt a magot elvetnék, összekeverik (szaporítják) homokkal, fahamuval vagy büdöskővirággal (kénporral), hogy így a magot egyenletesebben tudják szórni a földbe, s ugyanakkor a fahamú és a kénpor a palánta rovarellenségeit (földibolhát, lótetűt) tartja távol. Egyesek a magot vetés előtt vízzel hígított szublimántted (szublimát-oldat, merkuriklorid) is bepáholják (beszórják), hogy nyirkos legyen és azzal is védjék a férgektől. Újabban a férgek ellen egyre többen DDT porral szokták vegyíteni vetés előtt a káposztamagot, ami bevált. A magot a palántaágyba sorba vagy szórva vetik. A sorbavetéskor 10—12 cm sortávolságra a gereblyenyéllel vagy ujjal húzott árokba csorgatják a magot. A sorbavetésnél jobbnak tartják a szórvavetést, mert szerintük azzal jobban ki lehet használni a talajt, s a kikelt palánták is jobban levegőznek, így erőteljesebben is fejlődnek. Egy 200-szor 120 cm nagyságú ágyba 5—6 gyűszűnyi r>( y 4. kép. A kiültetett magnakvaló káposzta 5. kép. A magvas káposzta