Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

25. kép. A hordóskáposzta érlelése meleg helyen egy-két marék szemes vagy darált tengerit tesznek. A hordó aljába még kaprot (Anethum) és néhány hosszában széthasított tormát (Nasturtium) is helyeznek. Olyat is hallottam, hogy egyesek a fentieken kívül még meggyfa (Prunus cerasus) vagy tölgyfa (Quercus) ággal is ízesítik. Ezekre rakják a gyalult káposztát, amit még szemes borssal (Piper) és szeletekre vágott birsalmával (Cydonia) is ízesítenek. A gyalult káposztát a káposztáshordóba (kádba, dézsába) szitával rakják. Minden két szitabél gyalult káposztához egy jó félmarék, mozsárban darabosra tört, sót tesznek. A szita rendszerint 30 cm átmérőjű és 15 cm magas. A káposzta taposását 16 — 20 éves legények mezítláb (26. kép) végzik. A finnyásabbak tiszta gumicsizmát húznak a lábukra, vagv ún. csöwő/óval, furkóval (27. kép) dzsömöszölilc, döngölik be a káposztát. A csömőfa v&gy furkó egy db. tölgy- vagy akácfából van kifaragva. A bunkója henger alakú, melynek az átmérője 20 cm, a magassága 25 cm, a nyele pedig 60—70 cm hosszú.