Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

kép) rakják, kevés szalmával beterítik és így hagyják mindaddig, míg jó idők járnak. Még a fagy ás beállta előtt körülárkolják és a kiemelt 20—30 em vastagságú földréteggel borítják be. Majd egymástól 1 m távolságra vastag, kibelezett napraforgókórót vagy szalmacsóvát állítanak bele, hogy azon szel­lőzhessen. Szoktak a prizma alá kö­zépre 40 cm mély és 30 cm széles ár­kot ásni, azt lefedik csutkával (kuko­ricaszár) és arra rakják a káposztát. Az árkot hosszabbra ássák a prizmá­nál, hogy azon keresztül is kapjon le- 16i kép _ Káposztaszeletelő kések vegőt. Jókor tavasszal, amikor a fagy­veszély megszűnik, kibontják és jó pénzért értékesítik. A káposzta tárolásakor vigyázni kell, mert ha huzamosabb ideig tárol­ják letakaratlan, a felül levő fejek levelei könnyen elszíneződhetnek, lila, piros színűvé válhatnak, ami lényegesen csökkenti a káposzta értékét. Ilyen káposztára mondják a hadháziak, hogy bakaros. Savanyítása A káposzta annyira fontos és nélkülözhetetlen tápláléka a hadháziak­nak, mint a burgonya, ezért alig akad ház, ahol ne savanyítanának télire. Még a legszegényebb háznál is arra törekednek, hogy legalább egy 25—30 lite­res edénnyel savanyítsanak. A levágott káposztát nem szokták mindjárt felszeletelni. 10—15 napig szikkasztják, fonnyasztják (14. és 15. kép), mert azt tartják, hogy legalább annyi idő szükséges ahhoz, hogy teljesen beérjen, megfehéredjen és édes tor­zsája legyen. így a gyaluláskor és taposáskor sem törik, vékonyabb szálúra lehet gyalulni, és nem ereszt annyi levet sem. 17/A. kép. Káposztaaprító eszközök 17jB. kép. Káposztaaprító eszközök

Next

/
Thumbnails
Contents