Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
nekelőtt ez a tény - tehát a hajdúk állami adó alá való vetése és a kamarai függés - váltotta ki a hajdúk részéről azt a „sérelmi" politikát, amelyet egészen 1848-ig folytattak, s amely azt célozta, hogy eredeti kiváltságaikat állítsák helyre. Mellékesen megjegyezhetjük, hogy az 1702-es összeírás akár rosszabbul is végződhetett volna, hiszen a bihari „kishajdú" városokat az udvar ilyen összeírás után adományozta előbb zálogként, később tényleges birtokként az Eszterházyaknak/ 1 0* A szabolcsi nagyhajdú városok végül nem jutottak - Polgár kivételével a bihariak sorsára/ 1 Ennek többféle magyarázata lehet, így például a szabolcsiak kiváltságait a magyar királyok - tehát a Habsburgok - is megerősítették, a bihariakét viszont nem, Polgár kivételével földesúri igénylő sem akadt rájuk stb. A kérdés részletes elemzésébe ezúttal nem bocsátkozhatunk. A Hajdúkerületet ebben az időben még egy komoly veszély fenyegette, nevezetesen Szabolcs megye jogigénye, illetve joghatósága. A hajdúvárosok ugyanis Szabolcs megye területéből szakadtak ki, s ezt a nemesi vármegye sohasem felejtette el, s meg-megújuló igénnyel igyekezett a vármegye joghatóságát kiterjeszteni a hajdúvárosokra. Márpedig ez a sajátos hajdúvárosi autonómia végét jelentette volna, s egyben az adóterhek egyértelmű növekedését is. E fenti tényezők mintegy megkövetelték, hogy a hajdúvárosok a 18. századi magyar országgyűléseken, ha követként nem is, legalább megfigyelőkkel képviseltessék magukat. A szatmári béke után III. Károly 1712-ben, az 1708-ban már meghirdetett országgyűlés folytatásaként Pozsonyban országgyűlést hívott össze. 1712. június 15-én például a Nánáson tartott kerületi közgyűlésben a Pozsonyban lévő „becsülletes követ Uraimék" levelét ismertették, amelyben azt tudatták, hogy a „Nemes Ország Gyűlésében" az végeztetett volna, hogy „sok futásunkkal, fáradságunkkal, kölcségünkkel és édes véreink ki ontásával szereztetett szabadságunk más egyéb Vármegyéknek jurisdictiojok alá vétessék és attól függjön". A nagyobb nyomaték kedvéért még hozzátették, ha ez bekövetkezne, készebbek inkább lakóhelyeiket is pusztán hagyni, s az országban széjjel oszolni/ 1 2* El is határozták, hogyha Isten után Pállfy János generális a vármegyei fennhatóság alól megszabadíthatja őket, akkor harminc boijas tehén lesz az ajándéka. Ennek elintézését a Pozsonyban lévő két követre bízták. Hamarosan világossá vált, hogy elméletileg három megoldás nyílik a hajdúvárosok fellebbviteli fórumának a megoldására. Az eddigi főhatóság ugyanis - a kassai főkapitányság - megszűnt. E szerint vagy az udvari haditanács alá tartoznak, vagy a kamara fennhatósága alá, vagy pedig a nemesi vármegye (Szabolcs) törvényhatósága alá. Ez utóbbit tartották a legrosszabbnak, a legjobbnak pedig a Haditanács alá való tartozást. Az 1715. március hetedikén Böszörményben tartott kerületi közgyűlésen a következőket határozták: A Pozsonyban tartózkodó Csanády Sámuel főkapitány érje el, hogy az Udvari Haditanács alá tartozzanak, ha ez nem menne. akkor a Kamara alá rendeljék őket, mintsem hogy a vármegyei törvényhatóság alá tartozhatnak/ 1 3* S valóban, az 1715/95. törvénycikk nem mentesítette őket ugyan Szabolcs vármegye fennhatósága alól, de gyakorlatilag a kamara felügvelete alá kerültek. 1 4* Jellemző módon azonban a hivatalos leirat csak 1733-ban jött meg/ 1" 1727-ben, amikor a királyi tábla elrendeli, hogy a hajdúvárosokat Szabolcs megye íija össze a szomszédságnak okáért, azt is kikötik, hogy ebből a vármegye magának semmiféle hatalmat ne tulajdonítson. Számukra ugyancsak fontos volt az 174 l-es országgyűlés, amelynek magyar közjogi szerepét nem kell különösebben kiemelnünk. A nemesi mozgalom erejét és látványos fellépését kihasználva Szabolcs vármegye újból kísérletet tett a hajdúvárosok bekebelezésére. Erre válaszként a hajdúvárosi követek is megjelentek Pozsonyban, s két beadványt is benyújtottak az országgyűléshez, amelyben tiltakoztak Szabolcs jogigénye ellen, egyben felemlegették egykori és megcsorbult kiváltságaikat/ 1 6* Kérésük alátámasztására a szorult katonai helyzetben lévő bécsi udvar támogatására katonákat is hajlandók voltak állítani. A Hajdúkerület ezen a nevezetes országgyűlésen Csanády (II) Sámuel főkapitányt és Kovács János böszörményi hadnagyot küdte ki megfigyelőnek, s részükre utasítást is szerkesztettek. A két követ vééül a porosz háborúba 440 lovast és 150 gyalogost ajánlott fel, saját költségükön felszerelve/ * Ennek fejében remélték a kamarai függés megszűnését is, de ebben alaposan csalatkozniuk kellett. A kerületi közgyűlésben 1743-ban lemondóan fogalmazták meg, hogy 8
