Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)

Tartalom

okozni nem kívánunk, óhajtanánk inkább, ha ezen ellenünk lövöldözött nyilaktól lett sérelem nélkül való megmenekedésünk eránt, örvendetes hirrel tölthetnénk Levelünknek sorait. A' leg nagyobb keservünk és különös Isteni Gondviselés erántunk: hogy a Nemes Városok Dolgaiban az ország Gyűlésének kezdetétől fogva tett sok fáradozásainknak azt a* kiváltképpen való Hasznát is vettük, s minden nap vesszük, mely szerént azt a Mesterséget magunkévá tettük, hogy az ellenünk készített nyilak, minekelőtte reánk lövettetnének, néha pedig mikor már általok czélban vétetünk, tőllünk meg láttatnak, és ártalmas vóltok ellen oltalmazhattyuk magunkat. Ennek köszönhettyük azt is, hogy mihelyst a Camara ezt a részünkről leg veszedelmesebb Lépést ellenünk meg tette, azonnal tudtunkra esvén, törekedtünk ezen Lépését meg előzni, s ugyan e' végre Bétsben jővén, már jó darab ideje hogy itt vagyunk, és minek utánna mi is ide a magunk részéről valahol tsak lehetett, a szükséges Lépéseket meg tettük volna, már most várnánk reménység és félelem között a' leg kegyelmesebb és minyájunknak vigasztalására szolgálható választ. Mennél mérgesebbnek láttuk pedig lenni az ellenünk készitett nyilakat, azoknak ártalmok ellen annál hathatósabb eszközöket igyekeztünk keresni. És minekutánna az itt való Felséges Magyar Dicasteriumnak hozzánk nagyobb hajlandósággal viseltető tagjainál Pártfogásunkért reménykedtünk vólna, a Napokban felséges feó Erez Herczegünk és Hazánk Succesora, nem külömben Palatínus Eő Herczegségénél esedeztünk, mai napon pedig leg kegyelmesebb Királyunk Eő Felsége Kegyes Lábaihoz borulunk, és ez már negyedik személyes együtt létünk Eő Felségével, a* minthogy ez úttal méltóztatott kegyelmesen jelét adni, hogy esmér bennünket. Most előre Eő Felségének azzal a királyi kegyelmességével dicsekedhetünk, hogy majd egy fertály óráig maga előtt meg szenvedvén, méltóztatott egészen kegyesen ki hallgatni bennünket. Elől beszélhettük hogy a Nemes Városok passiva Adósságairól tett Relationak mennyiben lehessen helye, és hogy azokból a mi még ki fizetetlen vagyon is, okozta rész szerént az erőnk felett reánk hárított Katona állítás Terhe, rész szerint Hatáljainknak szük vólta miatt a Praedialis Portiok meg szerzésére tett költségek. Elől beszéllettünk röviden azt is, hogy Eő Felsége Kamarájának ellenünk annyiszor tett Praetensioja minden fundametom nélkül való, érdeklettünk tovább Eleinknek s magunknak a felséges Austriai Házhoz minden alkalmatosságokba bizonyított hűségeinket. Ezen közben némű néműképpen ki jelentette azt is Eő Felsége, hogy a szabad választás eránt már informatiója vagyon, de minémű, észre nem vehettük, melyet innét hozzuk ki csalhatatlanul, hogy azt méltóztatott Eő Felsége tőllünk kérdezni: Hogy hát most ki a' Kapitány? Erre én feleltem, hogy én vagyok Felséged Kegyelmes engedelmével. Azután ismét azt méltóztatott kérdezni: hogy ki választott? Erre ismét azt feleltem. Felséges Uram! Hajdú Városok több szabadságai között ez is mind ez ideig szakadatlanul meg vólt, hogy magok választottak magoknak kapitányt, és amikor a' mult esztendőben februartusban axon régi szabadságok szerént engem választottak Kapitánynak, azonnal felségednek alázatos Jobbágyi kötelességek szerént megjelentették és Felséged is azon választást meg hagyni kegyeimessen méltóztatott. Ennél sem jobban, sem igazabban, sem jövendőre nézve hasznosabban nem felelhettünk. Ezek után azzal bocsátott el maga elől Eő Felsége, hogy a Cancellariávaljobban fogja Dolgainkat exentzialtatni, s magának referáltatni. Mi azért már mindeneket el követtünk valami tsak lehetett, már többre nem mehetünk, hanem bízzuk magunkat az Isteni Gondviselésre. Már negyedik Referáda vagyon bé adva Eő Felségének a Nemes Városok dolgában, az ötödik most szül, Tiz napok alatt igen el válik! Az Ország nagyjai is még mind itt vágynák, és addig el sem mennek, mig az Ország Representatíojára minden Resolutiok el nem készülnek. Jó előre meg írtuk vala a T. Districtusnak: hogy vonó Lovakat és egy Bagásiás Szekeret készen lenni rendellyen, hogy a Diaeta el oszlásával Pestre előnkbe jöhessenek, de mi ez eránt igen hideg választ vettünk: hogy tudniillik úgy találtatott hogy a költségek kevessitésére nézve élyünk a forsponti alkalmatossággal. Hiszen lám mi is a' Kotsi béli Lovakat tsak úgy irtuk, ha fogjuk látni, hogy el kerülhetetlen szükségünk lész reájok, de azt ugyan egy vármegye követtyével sem cselekszik, hogy a Bagásiája alá forspontot rendellyenek, a'minthogy erre nézve mindenik a maga Vármegyéjéből rendelt alkalmatosságokat De hogy is lehetne az, hogy minden Station egy szekérről másra rakodnánk, és ki rakná, egy Inasunk vagyon, azt pedig 73