Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
Jablonczay Petes János főkapitány és Nánási Oláh Mihály főnótárius a Hajdúkerületnek Buda, 1790.júl. 18. (IL ker. közgy. iratok. F.2. N.ll. 1790.) Tekintetes Nemes Districtus! Ezen folyó Holnapnak 15 dl k napján volt az a Szeretnsénk, a' midőn az Országnak fele öszve gyűlvén, a magok által kidolgozott Diploma közönséges publicatiojára, midón a minket illető czikkelyre került a sor, mivel mi abban a' királyi városokkal, Kunokkal és Jászokkal egyben voltunk foglalva, alkalmatosságunk volt Eleink s magunk véres Érdemeinkek summás elől számlálások után a' T. Statusoknak valamint tsak lehetett elméjekre adni, hogy ha mi csak ugy fogunk hé helyheztettetni a Diplomában, Nemesi Jussaink és egyéb szabadságainkra nézve semmivel nagyobb securitasunk nem leszen, mint eddig, elől számláltam, mikor melly nagy Summákat költöttünk mind Donationk confirmaltatására, mind a' Kamarának ellenünk tett Törvénytelen Praetensioinak el hántására, meg mutogattam, hogy Donationk confirmatiojára lett kényszerittetésünk volt a' legfőbb oka, hogy mind az Adózás nyakunkban vettetett, mind a Kamara annyi Praetensiókat formált ellenünk, midőn mind ezeket egész deductioval elől adtuk volna a T(ekintetes) Statusoknak, utollyára azon esedeztünk, hogy úgy méltóztassanak a diploma czikkelyeiben bennünket bé helyeztetni, hogy minden további confirmatio nélkül Nemesi Jussainkban és egyéb Szabadságainkban mozdithatatlanok legyünk, miképpen vélekednénk pedig a Diplomában való bé helyheztetésünk eránt, azon kivül, a mit már bé adtunk, további gondolatunkat irásba tettük. Ekkor bé nyújtottam a T(ekintetes) Districtus által küldött gondolatot, ezt egynéhányan megolvasták, kézről kézre adván egymásnak és Consilariusát s Vice Ispány Márjási Ur magához intvén, az Istenért is kért, hogy annak közönséges el olvasását egy szóval se sürgessem, mert olly lármát csinálok, hogy helyre nem hozhattyuk. Consiliarius Almási és V(ice) Ispány Lónyai László urak is a többek között meg olvasván, a Táblának túlsó végén ülvén, mint hogy véllem nem szólhattak, a szememben nézvén csak a fejeket rázták, hogy ne olvassam. Azzal ditsekedhetünk, hogy oly nagy csendességgel ki hallgattattunk egész végig, hogy egyszer egyszer nagyobb csendesség nem observaltatott. Consiliarius Vay József Ur állott fel leg elsőbben is mellettünk, és annyit és olly fontossan mondott, hogy többet magunk sem kívánhattunk, azután Vay István ur secundálta, sőt erántunk a vármegyétől adott instructioját is el olvasta, a' melly azt is tartya, hogy az Ablegatus urak azon is iparkodgyanak, hogy a Directortól meg menekedhessünk. Jelen lévén gróff Sztáray eő Nagysága is, derekasan oltalmazott, azután Márjási, Lubi, Lónyai László, Pogány Lajos és Domokos Urak. Négyen voltak, akik ellenünk szóllottak, Berzeviczi és Szepes V(ár)megyei V(ice)ispány, ez is ex eo interesse, hogy azon vármegye a 13 városokat nem akarja el bocsátani, Karász, a Csongrád vármegyei V(ic)ispány és a Temes megyei két ablegatusok. De ezek kimutatták, hogy dolgainkat nem értik, a'mint publice meg is mondatott nekik. Utollyára Gróff Fekete költ fel mellettünk, és olly politicum argumentumokat mondott, hogy arra senki sem felelhetett. Minthogy a Sessio és Votum dolga is ekkor vétettetett fel, erre is minden található argumentumainkat elől hozván, azt is utánna vetettem, hogy oly számos nemesek vágynák a Hajdú Városokban, a' kik különös armalissal is bírnak, hogy csak ezek is meg érdemelnék a Representánst a Diaetán, mert mivel ezek egy jurisdictiohoz sem tartoznak, nem is reprezentálhattya őket senki is. Sok discursusok után csak fel kiáltottak, hogy mivel csak négyen vágynák a dissentiensek, igaznak Ítéltetik Hajdú Városok kívánsága. Ha mind a mixta deputatióban, mind a Plénumban igy mehetne dolgunk, szerencsések lennénk. Consiliarius Almási Ur legnagyobb akadályt akart tenni, mert a Deductiot kezdette hántorgatni, ezeránt pedig különösen eléggé informáltunk és szinte által ellenben lévén véle, a fejemet csóváltam, s el értvén, félben hagyta, s nékem által szóllott, ezt mondván, hogy szólhatna ugyan, de csak el hallgat 47
