Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)

Tartalom

Jablonczay Petes János hajdúkerületi főkapitány és Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főjegyző levelei a Hajdúkerülethez az 1790/91. évi országgyűlésről Az 1790/91. évi - sok szempontból sorsdöntő országgyűlésnek kiterjedt és mélyreható irodalma van ugyan, de rendkívül kevés az egyes törvényhatóságok szinyéig lenyúló elemzés, amely igen sajnálatos,mert enélkül nehéz megérteni a mikroszinteken zajló folyamatokat. Ebből a szempontból is rendkívül érdekes a Hajdúkerület két követének a levelezése, amely jól világít rá azokra a kapcsolódási pontokra, amelyek a hajdúvárosok társadalmát a magyar rendi állammal kötötték össze, érzékeltetve azokat a sajátos problémákat, amelyek a Hajdúkerület sajátjai voltak, s amelyekben tudtak vagy nem tudtak közös álláspontot kialakítani a magyar politikai élet fő sodrát kialakító rendi-nemzeti mozgalommal. Érdekes ebből a szempontból az, ahogyan a sajátos hajdúvárosi érdekek szemüvegén keresztül az országgyűlési eseményeket figyelték, érthető módon ragadva ki belőlük azokat a mozzanatokat, amelyek száukra kedvezőek vagy éppen hátrányosak voltak. A levelek sajátos jogászi nyelvezetén keresztül is életszerűen tárulnak fel előttünk az országgyűlésen történtek, egyben ízes zamatát adva a 18. század végi hajdúsági ember nyelvének, nyelvi fordulatainak és szóképeinek, kifejezéseinek. A levelezés mellé szükségesnek tartottunk néhány olyan dokumentumot közzétenni, amelyek az összeállítást teljessé teszik. Ilyen az orzsággyűlési követek esküformája, a követi utasítás, a két követ jelentése a Hajdúkerület közgyűléséhez az országgyűlésen történtekről. A levelek kivétel nélkül publikálaüanok, akárcsak a követi utasítás kivételével a többi dokumentum. A levelezés feltárása a teljességre törekedett, de bizonyos utalásokból tudjuk, hogy egyes levelek elkallódhattak. Valószínű, hogy annak idején nem kerültek iktatásra. Közlésünk betűhű, feloldottuk azonban a rövidítéseket, illetve értelemszerűen kijavítottuk a zavaró központozási hibákat és ékezethiányokat. Mindenütt megadtuk az iratok pontos levéltári őrzési helyét. 34