Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)

Tartalom

Ez azonban nem így volt. 1809-ben Jablonczay halálakor végül mégis a Kancellária álláspontja szerint kellett főkapitányt választani/

2 ^ Teljesen nyilvánvalóvá vált azonban, hgoy a felsőbb kormányszervekkel való súrlódások elkerülése végett szorgalmazni kell a Hajdúkerület felső állami irányítási szintjének a megoldását. Mintaként szolgálhatott a Jászkun kerület, hiszen itt - a nemesi vármegyék főispáni tisztségéhez hasonlatosan a főkapitány mellett - ősi jogon - Magyarország mindenkori nádora állott. Végeredményben hasonló szerkezet lebegett a hajdúvárosiak szeme előtt is, s e tisztség esetében értelemszerűen gondoltak a nádorra is, Sándor Lipótra, akit az országgyűlés 1790. november tizenkettedikén választotta erre a közjogi méltóságra. A kor jogszemléletének megfelelően - állítólagos történelmi precedensre hivatkozva^

3

0^ -azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy újfent kihallgatást kérnek II. Lipóttól, s arra kérik, hogy „leg drágább szabadságaink védelmezését méltóztassék kedves Fijára, mint Magyar Ország Palatinussára Kegyelmesen és hathatósan bízni.Nyomós érvként, használták ki, hogy a hajdúvárosok által kiállított katonaságot legszívesebben a nádor-huszároknál látnák szolgálni. A nádor-huszárokat pedig a Jászkunság állította ki, s minta neve is mutatja, Magyarország nádorának a fennhatósága alatt állott/'

5

2' 1790. decemberében azt írta a két követ haza, hogy tisztelgő látogatáson voltak Sándor Lipótnál, s arra kérték, hogy a hajdú városokat vegye hathatós pártfogásba. A nagyobb nyomaték kedvéért a Nádor-huszárok egyenruhájában jelentek meg, úgy vették észre, hogy ezzel kedvező benyomást keltettek/

3

3^ Az ügyből végül nem lett semmi, de maga az elképzelés végig ott kisért a hajdúvárosok történetében. 1793-ban például Vay Józsefet, akinek személyére még visszatérünk, kormányzónak válsztolták, amely lényegében a vármegyék főispáni funkciójának felelt volna meg^

3 \ Az 1810-es évek végén ugyanerre a tisztségre Bekk Pált szemelték ki/

3'^ A Hajdúkerület belső szerkezetének és tulajdonviszonyainak rendezetlensége miatt azonban egyik elképzelés sem valósulhatott meg. Térjünk vissza a hajdúvárosok szerepléséhez az 1790/91. évi - sok szempontból sorsdöntő - országgyűlésen. Azt már láthattuk, hogy a városok korántsem voltak járatlanok a magyar országgyűléseken. 1790-ben pedig a magyar rendi törekvések mellé nemcsak az armalista nemesek számottevő tömege állt ki, hanem a jászkunok és a hajdúk szabadparaszti rétegei is. Ez utóbbiak a teljeskörű nemesi jogállás és az egykor volt vagy vélt kiváltságaik visszaszerzésére törekedtek, s ünnepélyes formában teltek ígéretet arra, hgoy a rendi-nemzeti ügyért a végletekig kiállnak. A hajdúvárosok törekvéseit, az országosan megfogalmazódó köznemesi program előnyben részesítése miatt, ekkor támogatta Szabolcs vármegye is. A vármegyei köznemesség történelme folyamán talán első ízben és utoljára partnerként volt hajlandó kezelni a hajdúvárosokat. A rendi-nemesi ellenállás bázisának erősítése mellett közrejátszott ebben az is, hogy a hajdúvárosok kiállása nemcsak a becsi udvar lehetőségeit szűkítette, hanem a pórnép ellen is irányult. Csupán jelzésszerűen utalhatunk itt arra, hogy 1790. márciusában Taktakenézen parasztmozgalom robbant, s a robot eltörlését követelték. Április elején az ország északkeleti részében terjesztették^ Szabolcs vármegyei parasztok gyűlésének jegyzőkönyve c. r öpiratot, amely ugyancsak a robot eltörlése mellett áll ki, s a jobbágyi szolgáltatások közül egyedül csak a tizedet és az egy 12