Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Hajdúszovát Szovátról az első biztos adatunk az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékből ismeretes, amikor egyházas faluként szerepel. Mai határában egyébként ekkor másik templomos hely is volt, Keserűegyháza, amely azonban a 14. században a szováti határba olvad be. Birtokosai gyakran változnak, a 16. században egyébként Bajom várának tartozéka, s mint ilyet 1608banBáthory Gábor erdélyi fejedelem Nagy András hajdúgenerálisnak, mezei hadai főkapitányának adományozza. Érdekes viszont, hogy nem az egész Szovát tartozott a bajomi várhoz. Sámsonhoz hasonlóan itt ugyanis Debrecen városa is szerzett birtokjogot. A Papszer nevű határrészt még a 16. századelején Szepesi Mihály özvegye, Katalin asszony idegenítette el Péter debreceni plébánosnak. Mintegy 18 portáról volt szó. A reformáció győzelme után a város a katolikus egyház javait a református egyház céljára lefoglalta, s így a szováti Papszer bár formálisan a város tulajdona lett, azt gyakorlatilag a kálvinista lelkészek használták, mint beneficiumot. A továbbiakban Debrecen tudatosan törekedett arra, hogy Szováton terjeszkedjen, s az a későbbiek folyamán gyakorlatilag Hajduszovat címere Debrecen jobbágyfaluja lett. Nem mond ellent ennek az sem, hogy a 18. század elején birtokjogot szerzettitt Komáromy Csipkés György - akkor Bihar megye alispánja - korábban viszont debreceni polgár. A Szabolcs megyéhez számított falu káposztatermeléséről volt nevezetes, s arról is, hogy itt volt prédikátor Buday Ferenc, a debreceni református kollégium későbbi hagyhírű professzora. Legrégibb címerváltozata egy 1845-ben keltezett iratról ismeretes. Körirata: SZOVAT HELYSEGE PECSETJE. Azaz Szovát helység pecsétje. A pecsétnyomó maga valószínűen a 19. század első évtizedeiben készülhetett. Címerképe a következő: A pecsétmező heraldikailag jobb oldalán, szántóföldön álló öt búzaszál, vele szemben jobb lábán álló, bal lábával követ tartó darumadár. Jellegzetes őrdaru ábrázolással állunk tehát szemben. A századfordulón a község címere azonban módosult, amely az 1901-ben készült fémbélyegzőről ismeretes. Itt a daru két lábon álló változatban van megjelenítve. Készült azonban olyan fémbélyegző is, amely fél lábon álló darut ábrázol. A vármegyeháza szecessziós stílusban épült közgyűlési termében a falu címereként ismét a két lábon álló darut alkalmazzák, a két világháború közt megjelent vármegyei monográfiában viszont a darut túzokkal cserélték fel. A falu címereként a vármegyeház közgyűlési termében lévő címer javasolható azzal a megkötéssel, hogy a daru a legrégibb címerváltozathoz hasonlatosan követ tartó őrdaru legyen. 83