Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Nádudvar Neve után ítélve korai település, s eredetileg a királyi vármegyétől független fejedelmi, illetve királyi udvarházak hálózatához tartozott. írásos előfordulás is korai, a Váradi Regesztrum (1205-1235) több ízben is említést tesz róla. A 14. és 17. században középbirtokos nemesi családok tulajdona. Lakossága a 16. század második felében református hitre tért. Emlékezetes esemény a község történetében az 1580-ban portyázó törökökkel itt vívott diadalmas összecsapás. A 15 éves háború után - 1594-ben - a tatárok a lakosságot lemészárolták, s a falut felégették. A falu - mint hajdútelepítésre alkalmas hely - komolyan szóbakerült a kallói hajdúkérdés megoldásakor folytatott tárgyalásokon. B áthori Gábor és Illésházi - Imreffy között folyó alkudozások során olyan értelmű oklevél született, hogy a Kálióban lévő, de a királyi Magyarországhoz húzó hajdúvitézek Csegére költözzenek, míg az erdélyi fejedelemséghez tartozók Nádudvart kapják meg. Ebből azonban nem lett semmi, talán azért, mert Nagy András hajdúgenerálisnak földesúri érdekeltsége volt Nádudvar címere Nádudvaron. Ujabb egyezmény született, amely szerint a királyi Magyarország követei kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Erdélyhez tartozó hajdúknak Nádudvaron „kastélyt" (erődítményt) építenek, s ráadásul megkapják az ekkor pusztán álló Kabát is. Egyébként Kaba hajdújoga talán innen eredeztethető. Megígérték a hajdúknak azt is, hogy a Nádudvaron építendő kastélyba a király Jövő szerszámokat, port, golyót" is fog adni. Valamilyen hajdúpalánk kétségtelenül épült itt, s egyes adatok szerint azt Nagy András hajdúgenerális a török követelésére kénytelen volt lebontani. 1613-ban Szabolcs megye panaszkodott az itt lakó hajdúk miatt. Tényleges hajdú kiváltságlevelét azonban nem ismerjük, s a hajdújog sem éledt fel 1660 után, amikor Szejdi budai basa felégette a települést. A Szabolcs megyéhez számított települést a 18. és 19. században számos kisnemesi-armalistakuralista család birtokolta, amely a település társadalmi összetételét alapvetően meghatározta. A község Szabolcs megyében járási központ volt, s 1876-ban csatolták az akkor felállított Hajdú megyéhez. Az általunk legrégebbről ismert címeres pecsétnyomója 1743-ban készült, s egy 1844-ben kelt iratról ismeretes. Körirata: NADUDVARI PECSET 1743. A pecsétnyomat közepén indás és tojáshéj díszítésű koszorúban, heraldikailag balra néző, kiterjesztett szárnyú vízimadár csőrében lombos ágat tart. A település címerképe azonban — nyilván összhangban a kurialista nemesi törekvésekkel — változott. Az újonnan használatba vett címerkép utal a hajdúkkal való kapcsolatra, s jól beleillik a környékbeli szabadalmas helyek címerképeinek a sorába. A község címerét Hajdú megye szecessziós stílusban épült székházának közgyűlési termében a következőképpen ábrázolták. Zöld színű címerpajzsban görbe kardot tartó, páncélos arany színű jobb kar. 85