Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)
Sárrétudvari A bihari részek egyik legjellegzetesebb földrajzi tájegységén - a Sárréten fekvő települést írásos forrásaink viszonylag korán, már a 13. század elején többször is említik. A váradi regestrum 1217. évi esete szerint bihari poroszlók származáshelye, 1221-ben pedig bihari és békési vádlottak lakóhelye. A 14. században a Zovárd nemzetség öröklött birtokának mondják, s 1322-ben községet az örökösök három részre osztották. Ekkor Békés megyéhez tartozott. Földesura azonban nemsokára a váradi püspök lett, s a község ekkor végérvényesen - Bihar megyéhez került. 1552-ben 61 telekkel írták össze, s ekkor is a váradi püspök birtoka. A község lakossága a 16. század második felében református hitre tért, s a váradi püspökség de facto szétesésével a község a 16. század végén magánföldesúri bir^^^^^^^^ tok lett. A török kiűzése után azon^^y^ VvVv V^^^^ ban-a 17. század végén-a váradi ^ püspökség újra érvényesítette birtokjogát, s a falu így érte meg a jobbágyfelszabadítást. Sárrétudvari címere Kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően a magyarság számára oly sok pusztulást hozó 17. századot lakottan vészelte át, s 1692-ben - Várad visszafoglalásának évében - viszonylag jelentékeny lakossággal írták össze. Népessége a 18. század folyamán gyorsan gyarapodott, s megmaradt tisztán magyar községnek. Szabadmenetelű jobbágy társadalmát sajátosan színezte a 18. század második felétől kimutatható és gyarapodó armális nemesek jelenléte, akik a 19. század elején - más községek és térségek mintájára — külön nemesi kommunitást alkottak. A község legelső címeres pecsétnyomójának lenyomata az úrbéri felméréshez készült úrbéri kilenc kérdőpontra adott feleletről ismeretes. Körirata: UDVARI PECSET. Címerképe sajnos elmosódott, kivehetetlen, annyit azonban megállapíthatunk, hogy a címerképet sisaktakaró díszítette, tehát heraldikailag teljes címerrel állunk szemben. A község 1829-ben új pecsétnyomót készíttetett, amelynek körirata: UDVARI PETSÉT 1829. Címerképe ekevasat mutat, amely rendkívül gyakori volt a magyar jobbágyfalvak címerhasználatában és jelképrendszerében, s kifejezte azt az erős érzelmi kötődést, amelyet a föld népe az eke legfontosabb vas alkatrésze iránt érzett. A címerkép heraldikailag itt is teljesnek mondható, a címerkép fölött ugyanis gömbszerű ábrázolás látható, amely nyilvánvalóan a címerképek hagyományos sisakjára utal, e fölött pedig három ágú korona, amelyből sisakdíszként három búzakalász nő ki. A pajzs két oldalát sisaktakaró díszíti. Udvariban a nemesi kommunitás külön címeres pecsétnyomót használt, amely 1813-ban készült. Ennek körirata: UDVARI NEMESEK 1813. Címerképe vágtató lovas vitézt ábrázol, jobb kezében szablyával, a pajzs felett rangjelző nemesi koronával. 70
