Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

feltétele azt lett volna, hogy királyi vagy fejedelmi adomány álljon rendelkezésre. Noha bizonyára volt ilyen, ezt ma sem ismerjük. A címer szimbolikája önmagáért beszél, ezt az elrendezést azonban a Törzskönyvi Bizottság a századforduló előtt, de a kiegyezés után készített két községi pecsétnyomó alapján hagyta jóvá. Ez utóbbiak körirata a következő: NAGY LÉTA HELSÉGE PECSÉTJE 1609. és N. LÉTA M. VÁROS JEGYZŐI PECSÉTJE. A hold itt már felfele fordított és emberarcú. 2. Vértes A Nagyléta melletti magyar falu első írásos előfordulása késői, 1435-ből való. Ekkor azonban már egyházas hely. 1552-ben 26 telekkel írták össze, s a 16. század második felében is lakott hely. A 17. század folyamán elpusztult, s nem tartották számon lakott helyként az 1692-es összeíráskor sem. A 18. század elején — legkésőbb 1722-ben újjátelepült, s számos közbirtokos család tulajdona, köztük a legkiterjedtebb familiáé, a Csongrádiaké. A község nevezetessége a salétromfőzés volt, amelyet több ún. „salétrom karám szérűn" ástak, illetve főztek, s a debreceni salétromhivatalba szállítottak be. Címerképe az 1722-ben készíttetett pecsétnyomóról ismeretes, amelynek lenyomatát a község 1770-ben kelt, s az úrbáriumhoz felvett iratról ismerjük. Az úrbéri kilenc kérdőpontra adott válaszukat a község lakosai a következő pecsétlenyomattal hitelesítették. Körirata: VIRTESI PECSET 1722. Ezen belül címerképként heraldikailag balra forduló, vízszintesen elhelyezett lebegő csoroszlyát alkalmaztak. Bár a község címeréről tulajdonképpeni leírás nem áll rendelkezésünkre, ennek alapján a címer nem lehet más, mint a szokásos kék címerpajzsba helyezett heraldikailag balra forduló, ezüst színű csoroszlya. 60