Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Kókad írásos forrásainkban korán felbukkanó helység. 1219-ben egyik lakójától, aki Jánosdon szállt meg, öt disznót elloptak, 1220-ban pedig idevaló poroszlót említettek. Egyházas község, papja a pápai tizedjegyzék szerint (1332/37) négy garas tizedet fizetett, amely viszont kis településre utal. A Nagylétától észak-keletre fekvó községet 1552-ben is összeírták, s ekkor tizennégy telekkel Selindi János birtoka. A falu lakossága a 16. század második felében térhetett református hitre, s a sok pusztulást hozó 17. századot nagy nehézségek közepette vészelhette át. Az 1692-es összeírás nem említi a lakott helyek között, de ebből teljes pusztulásra nem következtethetünk, különösen azért nem, mert a falu lakosságának döntő hányada a 19. század derekán is református magyar, s a töredék népességet kitevő görögkatolikusok, akik minden bizonnyal a 18. század elején vándorolhattak be, már ekkor is csak törve beszéltek rutén, Kókad címere illetve román nyelven. A falu egyébként a Zichy familia diószegi uradalmához tartozott, s a hagyományos földmüvelés mellett elsősorban kertészkedéséről (dinnye, dohány, burgonya) volt jelentős, amelyet elsősorban a homokos-mocsaras határ jellege indokolt. Jellegzetes paraszti falu tehát, amely címerképében is tükröződött, s amelyet - legalábbis pecsétjének lenyomatában — az úrbéri felméréshez készült úgynevezett úrbéri kilenc kérdőpontra adott válaszról ismerünk. A rossz minőségű lenyomat köriratából a KAKAD szó vehető ki. Itt említjük meg, hogy a falunév régebbi változata Kókad helyett Kakad volt. A köriraton belüli címerkép pedig heraldikailag balra elhelyezett, hegyével felfelé álló ekevas, heraldikailag jobbra pedig hegyével felfele álló csoroszlya volt. Az ekevas és a csoroszlya ábrázolása egészen megszokott paraszti falvaink címereiben, s jól jelzi azt az erős érzelmi kötődést, amelyet a magyar parasztság érzett az eke ezen leglényegesebb vas alkatrészei iránt, s amely alkalmas volt arra, hogy szimbolikusan jelezze a földhöz, a termőföldhöz való ragaszkodást. Az ekevas megjelenítése gyakori volt a 16. és 17. században aparasztság önvédelmi szervezeteiként ismert parasztvármegyék pecsétnyomóin is. Kókad címerképét a fentiek alapján tehát a következőképpen adhatjuk meg. Szokásos címerpajzsba foglalva, amely zöld színű, a fent leírt módon ábrázolt arany színű ekevas és csoroszlya. 58