Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Csökmő A Sárréten fekvőközséget először 1219-ben említik egy bizonyos peres ügy kapcsán. 1256-ban Smaragdus ispán Körös melléki földjeit a zsámbéki monostorra hagyta, a jelek szerint ekkor Csökmő egyházi birtok lett. Népes magyar község volt a 16. század végén is. 1552-ben 26 és fél telekkel írták össze. Az 1692-es kamarai összeírás szerint néptelen község. Ez azonban csak átmeneti állapot lehetett, mert hamarosan felbukkan az összeírásokban. Birtokosa ekkor a nagyváradi római katolikus káptalan volt. Címerképe valószínűen az egyházi birtoklással áll összefüggésben, s az alábbi leírással adható meg. A címerpajzsban várszerű (templom?) építmény látható, felette kiterjesztett szárnyú sassal, illetve háromágú koronával. A jobbágyfalu 1783 ban vésett pe^^QCjQOÖVOöQQ csétnyomójának körirata: CSÖKMÖ HELYSÉG PECSETYE A századfordulón a városok és Csökmő címere községek címereinek törzskönyvezése alkalmából Csökmő község az Országos Községi Törzskönyvi Bizottsághoz a következő pecsétet küldte be jóváhagyás végett. Két toronnyal ellátott várfal, amely felett kiterjesztett szárnyú, heraldikailag jobbra néző stilizált sas lebeg. A tornyok mellett kívül egy-egy búzakalász látható, a sas fölött pedig lebegő ötágú korona. A pecsétnyomót 1898-ban vésették. A beküldött címerképpel az illetékes bizottságnak komoly szakmai fenntartásai voltak. Amint írták, a községi címer keletkezésére az Országos Levéltárban egyetlen adat sem áll rendelkezésükre, s mivel Csökmőn soha semmiféle vár nem volt, azt önkényes történelmi ferdítésnek tekintették, s felszólították a községet, hogy igazolja a címerkép használatának jogát, küldje be a birtokában lévő régebbi pecsétnyomókat vagy iratokat, amelyen a pecsétnyomót használták. Hasonló értelmű felhívást küldtek Bihar vármegye alispánjához is. A dolog további fejleményéről nincs ugyan tudomásunk, de az 1783-as vésetű pecsétnyomó meglétéből egyértelműen kiderül, hogy a község jogosan használta címerképét, hiszen azt már évszázadok szokásjoga szentesítette. A várfal azonban minden bizonnyal a földesúr templomára utalhat (zsámbéki apát, váradi káptalan?), a kiterjesztett szárnyú, lebegő sas pedig minden bizonnyal Szent János evangélistára, akit az egyházi szimbolikában sasmadárral jeleztek. A község címere ennek alapján hitelesen rekonstruálható. 52