Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Bihartorda Első írásos említése 1221-ből való, tehát igen régi magyar telepü lés. A középkorban apátsága is volt, tehát jelentékeny helynek számított. 1552-ben 31 telekből állott, földesurai ekkor Tordai Zsigmond és Tordai Péter voltak, s a 17. században is középbirtokos nemesi családok tulajdona volt. A magyarság számára oly sok pusztulást hozó évszázadot egyébként lakottan vészelte át, 1692-ben hét családdal írták össze, akik nemes személyeknek tartották magukat. Gazdag, termékeny határát a 19. században a Fáyak birtokolták, amely az urbáirum szerint 23 egész jobbágytelekből és majorsági földekből, illetveszőlőskertekbőltevődöttöszsze. Címerképe, amely a község 1770-ben felvett urbáriumán (is) található pecsétlenyomat alapján ismert, jól tükrözi a falu jogállását, történetiségét és mezőgazdasági jellegét. A fedett pecsétlenyomaton is jól kivehető az az ábrázolás, amellyel a faluközösség egységét szimbolikusan is kifejezték. A címerkép közepén három búzakalászt tartó kar látható, amely jól beleillik a korabeli magyar jobbágyfal vak címerábrázolásaiba, hiszen falusi pecsétnyomóink vésetei bővelkednek a nép mindennapi életéből merített jelenetekkel, szimbólumokkal, mint például madár, fa, ekevas, búzakalász, jellegzetes szerszámok stb. A búzakalász és az ekevas, illetve csoroszlya gyakori ábrázolása nyilván azzal magyarázható, hogy a földművelés, annak eszközei és a föld termése kiemelkedő helyet foglalt (és foglal) el a magyar parasztság gondolatvilágában. A fentiek alapján Bihartorda címerét a következőképpen írhatjuk le. Kék alapú címerpajzsban három búzakalászt tartó jobb kar. Érdekességként említhetjük, hogy a jobb kar ábrázolása gyakori a kiváltságolt, nemesi jogokkal és tudattal rendelkező települések esetében is, ebben az esetben azonban természetesen nem búzakalászt, hanem rendszerint kardot, gyakran levágott ellenséges fejjel a hegyén ábrázol. Bihartorda címere 49