Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Bedő írásos említése késői. A Bojt és Biharkeresztes között fekvő község 1552-ben hét telekkel aváradi nagyprépost tulajdona. Lakossága ekkor tisztán magyar. A magyarság számára oly sok szenvedést hozó török hódoltság korában elpusztult, ennek pontos időpontját azonban nem ismerjük. Várad visszafoglalásának évében (1692) is lakatlan. Újratelepítésének ideje a 18. század első felére tehető, s földesura a 16. századi tulajdonos, a váradi püspökség nagyprépostja. Földjét a 19. század közepén jó minőségű, fekete földnek mondják. A 18. század^ ban betelepülő lakosság már roù^^î^^l^^^vJ^ mán anyanyelvű, akiknek templo^ ma 1845-ben épült. A falu az úr^^^ béri felmérés időpontjában már // lakott, s ekkor készült úrbéri kip \ lene kérdőponton (1769. okt. 5.) találhatjuk a község címeres pecsétnyomójának a lenyomatát is. Bedő címere Ennek címerképe a következő: Heraldikailag jobb oldalon ekevas, heraldikailag bal oldalon pedig csoroszlya látható. A címerpajzs pajzstanója két oldalán két búzakalász. Az ekevas és a csoroszlya igen kedvelt jelképe jobbágyfalvainknak, különösen ott, ahol a földművelés jelentősége kiemelkedő. Érdekes módon az átlagosnál is nagyobb arányban találkozhatunk e szimbólumokkal a török hódoltság peremvidékén, s ebbe a sávba Bedő is beleesett. Egyes kutatók szerint az ekevas a parasztság önvédelmi szervezeteinek, a parasztvármegyéknek a jelképe lenne, de ezt újabban kétségbe vonták. Az ilyen típusú címerek nagy száma azonban bizonyítja, hogy az ekevas és csoroszlya - az eke legfontosabb vas alkatrészei - kiemelkedő szerepet játszottak a magyar parasztság képzelet- és gondolatvilágában. Bedő címerét a fentiek alapján a következőképpen adhatjuk meg. Kék színű pajzsban heraldikailag jobbra álló ezüst színű ekevas, s heraldikailag balra pedig ezüst színű csoroszlya. A pajzstartó két búzakalász. 44