Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Mezősas Első okleveles említése a 13. század elejéről (1213) való. A török hódítás kezdetekor az Ártándyak kezén volt. Kiváltságolása Bethlen Gábor 1628. augusztus 28-án, Váradon kelt adománylevelére vezethető vissza. A nagy erdélyi fejedelem ekkor ugyanis Haraszty András főhadnagy és Tomory Demeter alhadnagy parancsnoksága alatt álló, ötvenkilenc — név szerint említett — hajdúvitéznek adományozta. Az adománylevél szövege ránk maradt, s ebben a fejedelem az ide telepített hajdúknak igaz és kétségbevonhatatlan nemességük jeléül a következő címert adományozta. A kék színű pajzsban egy lovas hadsereg látható, lándzsával és minden egyéb szükséges harci fegyverrel. A pajzs fölött címersisakként zárt katonai sisak látható, amely fölött a címertani \ \ß

= EE^ korona egyik fajtája, a nemesi ^^ —

^ ^ rangot jelző látható. Sisaktakaróként a kor szokásos megoldásaként a sisak tetejéről két oldalt Mezősas címere egyenlően lefolyó pántok, illetve szalagok folynak alá, ahogy a festő „tanult kezével és művészetével világosan kifejezve látható". A címerkép az oklevél elején látható! Érdekességként említhetjük, hogy a leírás kifejezetten zárt sisakot említ, amelyen valószínűen ión. csőrsisakot kell értenünk, s amely a 16. század végéig a magyar nemesi oklevelek kedvelt sisakformája volt. Ekkor azonban már régies formának számít, hiszen címerfestők a 17. században egyre inkább nyílt sisakot festettek. A megadományozott hajdúvitézek természetesen jogot kaptak arra, hogy a címert csatákban, bajvívásokban, párviadalokon, pecséteken, zászlókon, ruhákon, pajzsokon stb. viselhessék. Az oklevél világosan megmondja, hogy az ekkor kiváltságolt hajdúvitézek az ország különböző részeiről gyűltek össze, illetve utalást tett arra is, hogy a nevezett Sas mezővárost már a kiváltságolást megelőzően megalapították. A város hajdújoga a török hódítás következtében, illetve Várad török kézre kerültét követően (1660) elenyészett, de maga a hajdújog nem merült feledésbe. Várad visszafoglalásának évében pusztának mondják, sőt 1715-ben és 1720-ban sem írták össze. Nem tudjuk, hogy az itteniek használták-e ténylegesen a fent leírt címert, de az biztos, hogy az általunk ismert címerkép egyértelműen utal az egykori dicsőségre. Egy 1809-ben készült iraton ugyanis a következő pecsétet használták. Heraldikailag jobbra néző sasmadár, kiterjesztett szárnyakkal, fején háromágú nemesi koronával, mellén címerpajzzsal, heraldikailag jobb karmában egyenes kardot tart. Körirata: „SAS VÁRASSANAK PECSETYE". Évszáma sajnos olvashatatlan. E címerkép egyértelműen utal a település katonai erényeire, kiváltságolására, ugyanakkor a település nevére utalva beszélő címerként is felfogható. Mezősas egyébként a török kiűzése után az Esterházyak derecskei uradalmának része lett. Az eredeti oklevél hollétéről nincs tudomásunk, mindenesetre a második világháború kitörése előtt még megvolt Esetleges felbukkanására tehát még mindig van remény! 34