Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
Sőt az ügy tárgyalása közben is fel kell keresniük „a Mágnásoknak és Statusoknak ' azokat a Tagjait, a kik gondollyuk hogy segíthetnek rajtunk.". S hogy a megsemmisítő érvrendszer teljes legyen, hozzátették, hogyha ezekre a pénzt a tekintetes Districtus sajnálja, „tsak hogy Lelkünk esmerete nyugodalmával mindent tökéletessen el követhessünk, valamivel tsak gondolhatjuk, hogy Édes Hazánknak és Hajdú Haza fiainknak használhatnánk, készek vagyunk a magunk vagyonjait is, míg tsak telik, egy krajcárig fel áldozni, úgy is már eleget pótoltuk a magunkéval". 12 0 Az első időszakban még két otthoni vád ellen kellett védekezniük. Az egyik úgy hangzott, hogy tevékenykedésükkel a bihari „kishajdú" deputatusokat is segítik, azokat, akik most „Hajdú nevet akarnak maguknak öltöztetni". Válaszukban kifejtették, hogy a fent említett szégyenletes találkozáson túl csak egy ízben beszéltek velük, akkor is azok jöttek el hozzájuk bizonyos uraságok szállásai után tudakozódni, ök nem tartottak és nem tartanak velük semmi kapcsolatot, mert tudják, hogy azok „soha az előtt sem mentek Diplomába, most sem fognak menni, azokról eddig se szollott se a Diploma, se az Ország Törvénye, hanem tsak mi róllunk, s ha mi meg neveztetünk, a mi nevünk alatt mást senkit sem lehet érteni, mert más Deretske, más Szoboszló úgy a többi is", A másik vád akként hangzott, hogy eddigi működésükből úgy tűnik, mintha valamennyi hajdúvárosi lakos számára kiváltságokat akarnának szerezni, ezt bizonyítaná az általuk használt residentes szó. Nánási Oláh Mihályék válaszukban kifejtették, hogy megbízatásukkal nagyonis tisztában vannak, s hogy „mi senkinek másnak követei nem vagyunk, hanem egyedül a Sessionatus Hajdúknak . .Éppen ezért a telketlen lakosok érdekeiért (inquilinusok) nem tesznek semmit. Egyébként az otthoniaknak hiányos a latin tudásuk — hangzik a nem is burkolt szemrehányás — mert ebbe a szóba hogy residentes a telketlen (inquilinus) lakosok nem érthetők bele, mert ők csak degentes. Végül még egy félreértést kellett tisztázni! Az otthoniak azért is aggódtak, hogy ha a követek azt szorgalmazzák, hogy a „koronázandó fejedelem szabadságunkban tarcson meg bennünket", ez alatt a rendek azt fogják érteni, hogy III. Károly 1725-ös megerősítő oklevele maradjon érvényben, már pedig ebben benne foglaltatik az adózás kötelessége is. A két követ erre kifejtette, hogy ők nem erre, hanem az „első Donationkról tétettyük a Diplomatica Conditiot, nem Onusrol, mert erre Donationk nints"; azaz azt az állapotot kívánják vissza állíttatni, amikor a hajdúvárosok még nem voltak állami adó alá vetve. Egyébként is egészen biztos, hogy az adó kérdése a diplomán kívül fog felvétetni, így az otthoniak aggodalma nem időszerű. 12 3 A Hajdúkerület egyébként a fentiek szellemében a két követnek utasítást is küldött, amely újabb bonyodalmakat okozott. Jablonczay Petes Já120 Uo. F. 2. No. 10. 1790. 121 Uo. 122 Uo. A residens jelen idejű melléknévi igenév a resido igéből, jelentése letelepszik, letelepedő. Tehát itt olyan személy, aki az adott helységben birtokkal, residentiával bír. A degens ugyancsak jelen idejű melléknévi igenév a dego igéből, amelynek jelentése időt eltölt, él. A szó tehát olyan személyt takar, aki az adott településen él ugyan, de nem rendelkezik birtokkal. 123 Uo. Valóban, a hajdúvárosok ügyének belső rendezését az országgvülés a felállítandó rendszeres bizottságokra bízta 36
