Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

néhány héttel adományozott például kétszázötven forintot a közintézetek tőkéje javára, amely célból Hajdúböszörményben, a hajdúvárosok székhelyén a kerületi ház nagytermében — amelyek építésében egyébként ő is aktív szerepet vállalt annak idején — jótékony célú táncmulatságot is rendeztek.

3 Hithű református ember volt, akárcsak szűkebb—tágabb környezete. Nem volt elfogultan vallásos, de a kálvini egyház tanításában szilárdan hitt, s az életét is a predestináció tanának megfelelően alakította. Mivel már hosszú ideje betegeskedett, alkalrçia volt arra, hogy számot vessen életével. Egészen bizonyos, hogy utolsó óráiban tiszta lélekkel készült az általa szilárdan hitt „égi bíró" elé, hiszen egész életében azt tette, amire sorsa kijelölte. Minden erejével, igyekezetével, tudásával és kitartásával a hajdúvárosok érdekeit szolgálta, amely meggyőződése szerint osztálya érdekeivel esett egybe. Egyébként gondnoka volt a debreceni református egyházmegyének is.

4 Fiatal korában lépett a Hajdúkerület szolgálatába, akkor, amikor a városok még kamarai közigazgatás alatt állottak, s amely állapotnak a megszüntetését a hajdúkerületi politikai vezetőréteg mindig is elsőrendű feladatának tartotta. A sors pedig úgy rendelte számára, hogy ebben — mert a célkitűzés végül sikerült — nagyon fontos szerepet játszott. II. József reformjai következtében a Hajdúkerület néhány évre elvesztette ugyan önállóságát, de 1790-ben újra visszahelyezték jogaiba. Ekkor — harmincévesen — a hajdúvárosok főjegyzője lett, majd pedig három év múlva a Hajdúkerület alkapitánya. 1809-ben lett főkapitány, s ezt a tisztet — amint láthattuk — élete végéig betöltötte. Többször volt országgyűlési követ! Részint úgy, mint kerületi főjegyző, mint kerületi alkapitány vagy főkapitány, de minden esetben a Hajdúkerület közgyűlésétől nyert megbízatást arra, hogy a városok érdekeit a magyar diétán képviselje. Eredményekben legteljesebb volt számára az 1790/91-es országgyűlésen való részvétel. Már maga az a tény is, hogy egyáltalán részt vehettek, a hajdúvárosok számára rendkívül fontos politikai győzelem volt, amelyet lehetőleg minél jobban ki kellett aknázni. S ez a reálisan elérhető dolgokat tekintve sikerült is. Ekkor Jablonczay Petes Jánossal, a Hajdúkerület akkori főkapitányával együtt sikerült végérvényesen biztosítani a hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogát, amely egyben azt is jelentette, hogy legalább fél lábbal a nemesi alkotmány sáncai mögé kerültek. Ezzel a Hajdúkerület évszázados álma vált valóra, s így jogosnak tartott sérelmeik is megoldódtak. Igaz, csak részben, mert a teljes körű nemesi jogállást nem nyerték el, amit szintén szerettek volna, s amely ugyan irreális célkitűzésnek bizonyult, de amelyről a későbbiek során sem mondtak le. A Hajdúkerület közgyűlése a sorsdöntő országgyűlés előtt Nánási Oláh Mihály districtuális (kerületi) főjegyző fogalmazásában a következőképpen érvelt az országgyűlésnek szánt beadványában: „a Hajdúk ezen Pogány (tudniillik a török) ellenség ellen, nevezetesen e Nemes Magyar Hazának . . . ellent-álló kő-falai vol3 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban H.-B. M. L.) IV. A. 502. a. 1838. febr. 5. 7. 16. Hajdúkerületi jegyzőkönyv (H.-ker. jkv.) 4 Vö. S. Szabó József: A Debreceni Református Kollégium tanárai és kiválóbb növendékei. 1549—1925. Debrecen, 1926. 75. old. 275. tétel. 8