Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
Nagy Gábor vicekapitány és Karap Sándor hajdúkerületi főjegyző képviselte, akiket a közgyűlés közfelkiáltással választotta meg követnek. 29 9 Nánási Oláh Mihály viszont egyre többet betegeskedett, s a lábára panaszkodott. 1834 őszén például a Hajdúkerület közgyűlését hivatalos levélben tájékoztatta arról, hogy „lába fájdalmait miatt szobájából ki nem jöhetvén a Köz Gyűléseken meg nem jelenhet". A Hajdúkerület közgyűlése határozatban fejezte ki sajnálkozását „szeretve tisztelt fő Tisztje gyengélkedésének" hírére, s egyben reményének adott hangot, hogy a „Kormányt meg újult egészségben" még hosszú ideig viselheti. 30 1 Lényeges javulás azonban már nem következett be. 1834. december tizenhatodikán is például Pély Nagy Gábor vicekapitány vezette a kerületi közgyűlést, s ez a következő évben — 1835-ben — egyre gyakrabban megtörtént. 1836-ban és 1837-ben pedig az ügyek irányítása már gyakorlatilag a vicekapitány kezében volt. 30 2 1838. február huszonharmadikán hunyt el, s vele egy történelmi korszak is sírba szállt. Nevezetesen a Hajdúkerületnek, mint törvényhatóságnak eredményekben és problémákban talán leggazdagabb korszaka, amelyben sikerült elismertetni országgyűlési képviseleti jogukat, s nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy teljes jogú tagként beépülhetnek a magyar nemesi-rendi társadalomba. Ennek megfelelő magatartásformát és és ideológiát alakítottak ki, s ennek megfelelően politizáltak, amely végső eredőjében a telektulajdonos hajdúnemesi — armálista réteg érdekeit képviselte. S mindez komoly társadalmi feszültségeket gerjesztett, amelynek gyökerei ugyan még Nánási Oláh Mihály aktív politikai szereplése előtti időkbe nyúlnak vissza, de amelyeknek csúcspontja az ő korszakára esett, s amelyet végeredményben utóda — Pély Nagy Gábor — sem tudott megoldani. Sajnálatos, hogy a történetírás a hajdúkerületi királyi biztosok működésének modern szellemű kritikai feldolgozására még csak kísérletet sem tett, pedig az itt vázolt problémakör az ő tevékenységükkel a legszorosabb összefüggésben van. Egy azonban egészen világosan kitűnik. Más oldalról, más szemlélettel közelítették meg a hajdúvárosi problémákat, mint a Hajdúkerület tisztikara, s ennek megfelelően egészen más módszereket is alkalmaztak. Mindez pedig az amúgy is meglehetősen bonyolult problémakört még bonyolultabbá tette, s annak megoldását végeredményben nem segítette elő. 299 Uo. 27. 1832. nov. 9. 427. „A bé állandó Ország Gyűlésére Követeknek Vice Kapitány Pély Gábor és fő jegyző Karap Sándor Urak köz felkiáltással el választattak". A hosszúra nyúlt országgyűlés alatt a követek egyébként többször változtak. 1835-ben például Nagy Gábor követ kéri magát felmentetni a megbízatás alól. Ekkor három jelöltet állítanak, Orosz András főadószedőt, Nánási Oláh Miklóst és Karap Sándort. Karap a jelölést nem fogadta el, Oláh Miklós pedig a követi utasítással nem értett egyet. Végül a követ ifjabb Nánási Oláh Mihály lett. Uo. 1835. 411. 214. 300 Uo. 1834. 315. 593. (okt. 22.) 301 Ez azonban nem következett be. 1835. febr. 19-én is azt írta, hogy „lába fájdalmai miatt" a gyűlésen nem jelenhetett meg. A közgyűlés ezért úgy határozott, hogy mivel az új országgyűlési követ felől kell dönteni, ezért február 24én Nánás városában gyűlnek össze, hogy a főkapitány az ülésen rész vehessen. Uo. 1835. 379. 75. 302 A kerületi jegyzőkönyvek alapján. 83
