Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
ban — a következőket írta: 28 2 az országos összeírás irányelvei a hajdúvárosokra nem kedvezőek, mert a hajdútelkeket a királyi városok mintájára határozták meg, s így összeírás alá esnek, s természetesen adókötelesek. így tehát azon igyekezetük, amellyel a hajdúfundusokat az adófizetés alól meg akarták szabadítani, „előre ketté vágattatik". Beszélt a kerület iránt jó indulatú „Követ Urakkal" is, akik jól ismerik a hajdúvárosok érveit, de mégsem hiszik, hogy a „hajdú fundusokat az adózás terhétől, különösen a Hajdúkra és inquilinusokra nézve meg lehessen szabadítani .. ." Ez esetleg csak a nemeseknél érhető el. Annyival is inkább, mert az adóalap kisebbítésébe sem az ország, sem a kincstár soha, semmi körülmények között nem menne bele, s egyébként is a jászok és kunok sem állottak elő hasonló kívánsággal. Sőt, ők inkább arra törekednek, hogy a nemeseket is adó alá vessék. Egyébként a hajdúvárosi nemesek mentesítése is csak úgy képzelhető el, ha a kerület portaszáma kisebbedne. Ha ez az ügy előkerülne, ő csak úgy nyilatkozhat — írta —, ha erre a hajdúvárosoktól felhatalmazást kap. 1827 januárjában Pély Gábor az országgyűlésen mégiscsak megpróbált fellépni az összeírás irányelvei ellen. 28 3 Nevezetesen ellene mondott annak, hogy a hajdúfundusok a szabad királyi városok példájára lennének kezelhetők; „több okokkal megmutogatván azt, hogy a Hajdú fundusok és a Királyi Városi fundusok között semmi tekintetben semmi analógia nints" — írta. Azt hangoztatta, hogy a hajdú fundusok nemesi természetűek, s ezért kérte, hogy azokat a kerület országgyűlési elrendezéséig az összeírásból hagyják ki. Ennek az érvelésnek Pély Gábor szerint sok pártfogója akadt, de hosszas vita után azt mégiscsak elvetették, szerinte elsősorban azért, mert már az 1802-es országgyűlésen is határozattá vált, hogy a hajdúvárosokat a fenti módon kell összeírni. Annyit azonban elért, hogy az instrukcióba belevették, hogy az összeírok tüntessék fel azt, hogy valóságos hajdútelket írtak össze, s a mentesség kérdését a következő országgyűlésen döntsék el. Az instrukció egyébként már mindkét táblán keresztülment, s szentesítés végett a királyhoz is felküldték. „Igen szerentsésnek tartom magamat, hogy dolgainknak már ennyire sértett állapotjában tsak ennyire is lehetett a dolgot vinni" — írta haza nem kis megelégedéssel. A Hajdúkerület közgyűlése egyébként 1827. március ötödikén Pély Nagy Gábor vicekapitánynak eredményes tevékenységéért köszönetet szavazott. 28 4 Az összeírás végrehajtására az országgyűlés külön törvénycikket alkotott, személy szerint felsorolva a bizottság tagjait. Ebbe az országos bizottságba beválasztották Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitányt is. 28 5 Napidíjként négyszáz forintot vett fel a Hajdúkerület házipénztá282 Pély Nagy Gábor a Hajdúkerületnek. Pozsony, 1826. júl. 22. H.-B. M. L. IV b. 502. b. F. 6. No. 29. 1826. 283 Pély Nagy Gábor a Hajdúkerületnek. Pozsony 1827. jan. 10. Uo F. 2. No. 48. 1827. 284 Uo. 285 Vö. 1827/7. tc. „Oláh Mihály, a hajdú városok kerületének kapitánya". A bizottságában részt vett egyébként Horváth Péter, a Jászkun Kerület alkapitánya is. A szabad királyi városok részéről viszont csak öt város képviselőjét választották be, s ezek a következők: Pest, Esztergom, Eperjes, Szeged, Zágráb. 78
