Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
Szabolcs vármegye pedig, látván a hajdúvárosok bajait, minden lehető módon megpróbálta pozícióit erősíteni a kerületben, a törvényhatósági jogok nyilvánvaló kárára is. Erre nagyon jó alkalmat szolgáltatott a hajdúvárosi nemesek törekvése, akiknek Szabolcs megye előszeretettel osztogatott nemesi útleveleket, s akik szívesen vitték peres ügyeiket a vármegye törvényszéke elé, s akiket mind gyakrabban hívtak meg a vármegyei tisztújításokra. Mindennek természetesen a Hajdúkerület törvényhatósági jogai látták a kárát. 24 7 1836-ban például Nánási Oláh Mihály főkapitány külön rendeletet volt kénytelen kiadni arról, hogy a hajdúvárosi nemesek milyen feltételekkel vehetnek részt a szabolcsi tisztújításon, amelynek vezérlő gondolata a kerületi joghatóság féltése volt. 24 8 A Hajdúkerület belső társadalmi bajaival és továbbra sem megnyugtató külső megítélésével áll szoros összefüggésben annak a hajdúkerületi emlékiratnak a keletkezése, amelynek a teljes címe a következő: Origó et Status Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium ex Legibus, Privilegiis, aliisque monumentis depromtus (A kiváltságolt hajdúvárosok eredete és állapota a törvényekből, kiváltságlevelekből és más dokumentumokból levezetve). A történetírás röviden csak Origó et Status néven emlegeti. Kiadási éve nem ismert, de annak megjelenését gyakran 1835-re teszik. Ennek oka a következő. Sillye Gábor az 1882-ben megjelent munkájában azt állította, hogy a kérdéses munkát Pély Gábor főkapitány írta, s ő terjesztette 1835-ben a Hajdúkerület rendezése tárgyában összegyűlt országos bizottság elé. 24 9 Sillye Gábor azonban többször is pontatlannak bizonyult. így például azt állítja, hogy Pély Gábort 1835-ben választották főkapitánynak, holott levéltári forrásokból tudjuk, hogy erre csak 1838-ban került sor. Mellesleg megjegyezve a történeti irodalom máig ezt a téves adatot használja. Az 1843-ban megjelent magyar nyelvű, hajdúkerületi emlékirat ugyancsak nem Pély Gábor összeállítása, hanem azt Kovács Sámuel hajdúkerületi aljegyző szignálta. 25 0 Ettől függetlenül egészen bizonyos, hogy mindkét emlékirat létrehozásában Pély Gábornak is volt szerepe, talán nem is elhanyagolható mértékben, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy Sillye állítása hibás. Ezt döntően két bizonyítékkal tudjuk alátámasztani. Az Origó et Status egyik példányában, amely most a Hajdúsági Múzeum tulajdona, a következő kéziratos bejegyzés olvasható: 25 1 Ex oblatione Spectabilis Domini Michaelis Oláh Supremi Capitanei Hajdonicali possidet Franc. Bonis. 247 Például 1836-ban Szabolcsban hirhedt tisztújítás zajlott le, amely tömegverekedéssel végződött, s amelyen tizenegy ember vesztette életét. Az eredményt végül meg kellett semmisíteni, bár az egyik jelölt, Jármy Imre az utolsó pillanatban visszalépett. Ennek oka az volt, hogy a hajdúvárosi nemesek nem jöttek el a tisztújításra. Az újraválasztás során mégis Jármy Imre győzött. Vö. Nyakas M.: Sillye Gábor i. m. 13. 248 H.-B. M. L. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 1836. 129. 382. 249 Sillye Gábor: A Hajdúkerület története. I. m. 110. 250 A tulajdonképpen cím nélküli emlékiratot a kerületi közgyűlés 1843. ápr. 18án rendelte el kiadni, s azt Kovács Sámuel kerületi aljegyző neve hitelesíti. Debrecenben nyomták 1843-ban. A bevezető, magyarázó rész magyar nyelvű, az okleveles függeléket viszont az eredeti latin nyelven közli. 251 Lelt. sz. 686. A könyv a debreceni ref .főiskola könyvtárából került ki eladott másodpéldányként ,amint ezt a benne lévő pecsét bizonyítja. 67
