Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
így a Hajdúkerület 1818. február huszonhatodikán tartott közgyűléséből elrendelte Nagy Demeter és huszonkilenc társa elfogását és tisztiügyészi keresetet indított ellenük. 24 3 ítélet rövid pár hét alatt született! Ez a feudális joggyakorlatban példátlan gyorsaság, azonban elhibázottnak bizonyult, mert nem tanúsítottak kellő önmérsékletet és higgadtságot, s így mintegy alkalmat adtak az ítéletek elleni támadásra. Ezt Nagy Demeter, aki különben a tárgyaláson nem volt ott, ki is használta, s elérte, hogy a Helytartótanács a per újbóli lefolytatását rendelje el. Ez a per elhúzását tette lehetővé, s Nagy Demeter egészen az 1831-es kolerajárványkor történt elhunytáig szabadlábon maradt. Miután Ibrányi Farkas királyi biztos meghalt, helyébe 1819-ben Pálffy József lépett. Már kezdeti intézkedéseiből látni lehetett, hogy elődje szellemében cselekszik, s ha elképzelései valóra válnak, akkor a hajdúbirtokok paraszti vagy legj abb esetben a szabad királyi városokéhoz hasonló természetű földekké válnak. 24 5 A királyi biztosok működésének a legnagyobb hibája onnan fakadt, hogy valójában nem értették meg a Hajdúkerület belső természetrajzát, s a nemesi alkotmány törvényei, törvényes jogszokásai szerint próbálták meg orvosolni azokat a belső bajokat, amelyekre pedig a fennálló törvények nem voltak alkalmazhatók. Valójában új, az országgyűlés által szentesített s a hajdúvárosok tényleges bajaira alkalmazott törvényre lett volna szükség. Bár ennek elkészítése tulajdonképpen már az 1790/91-es országgyűlés óta aktuális volt, még az 1843/44-es diaeta is csak a törvénytervezet szintjéig jutott el, s a végleges megoldást így csak a polgári forradalom jelentette. A Nánási Oláh Mihály vezette hajdúkerületi tisztikar az adott helyzetben az egyetlen célszerű és lehetséges megoldást választotta, azt tudniillik, hogy igyekezett a fennálló helyzetet, a történeti fejlődés során kialakult törékeny társadalmi egyensúlyt fenntartani, illetve ha lehet, azt a telektulajdonosok javára tovább fejleszteni. A királyi biztosok működése pedig ezt a törekvést veszélyeztette, s különösen Ibrányi Farkas működése óta a nemesek — akik az 1805. 1. tc. óta egyre több mentességet vívtak ki maguknak — jelentősen megerősödtek. 24 6 A bajokat csak tetézte, hogy egyre több hajdúleszármazott, látván a fejleményeket, igyekezett nemesi bizonyságlevelet beszerezni, amely ráadásul egyre könnyebb lett. Számuk, mint tudjuk, éppen Nánáson rendkívül magas volt, s ebben a légkörben a város vezetése teljesen a kezükbe is került, akik felszabadították magukat előbb az adó, később a városi szolgáltatások alól is, s így a többi városban lakó nemesség törekvéseit is bátorították. Mindez pedig a társadalmi egyensúly felborulásával fenyegetett, annak beláthatatlan következményeivel együtt, s viszontválaszt szült a többi társadalmi réteg részéről. 243 Uo. 244 Uo. 30. Nagy Demeter Györffy József alkapitány ellen is keresetet nyújtott be, mert az őt 1801-ben a Nádor-huszároktól hazaszökött katonák executioja alkalmával nemes ember létére megbotoztatta. Uo. 24. 245 Uo. 24—25. 246 Uo. és vö. a Hadházon, 1834-ben kelt emlékirattal. Közli Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1971. (Módy György és Orosz István közreműködésével szerk. Dankó Imre), Debrecen, 1972. 129—141. 66
