Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
amelynek 138. paragrafusa a következőket rögzítette: 22 7 „A főkapitányt a kerületi — különösen e végből hirdetendő — közgyűlésben a képviselők által kijelölés és polgári állásra való tekintet nélkül titkos szavazat útján választandó három egyén közül ő felsége nevezi". Tulajdonképpen tehát az eddigi gyakorlatot szentesítette volna. Ez ellen Sillye Gábor nyilván a Hajdúkerület tisztikarának az egyetértésével és a hajdúnemesi párt érdekében tiltakozott, s azt akarta elérni az 1847/48. évi országgyűléshez intézett Szózatában, hogy a törvény hagyja meg a hajdúvárosoknak a főkapitány szabad választását. 22 8 Ez az országgyűlés azonban a közbejött forradalom miatt a Hajdúkerülettel érdemben nem foglalkozhatott, a főkapitány-választásnak a rendje tehát továbbra is tisztázatlan maradt. Az önkényuralom éveiben a Hajdúkerületet megszüntették, majd 1860-ban visszaállították. 1849 nyarán azonban meghalt Pély Gábor, így tehát a főkapitány-választás újból aktuálissá lett. A Helytartótanács ekkor valóban megpróbált ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy a kijelölt személyek közül az uralkodó nevezze ki a főkapitányt, de a kerületi adminisztrációt újjászervező gyűlés ezzel nem értett egyet, hanem az 1848-as törvényalkotásra hivatkozva a városokban egyazon napon népszavazást rendelt el. Ennek egyetlen jelöltje volt, Sillye Gábor, aki közel 11 000 szavazattal a választást meg is nyerte. 22 9 Bár e választás mind az októberi diplomával, mind a korábbi gyakorlattal szöges ellentétben állott, s az életben lévő törvények értelmében nyilvánvalóan törvénytelen volt, a Helytartótanácsnak az adott belpolitikai helyzetben nem maradt más hátra, mint a történtekhez jó arcot vágni. Ez volt az utolsó főkapitány-választás a Hajdúkerület történetében. Visszatérve Nánási Oláh Mihály főkapitányi működésére, elöljáróban leszögezhetjük, hogy a hajdúvárosok első emberként is döntően azokkal a problémákkal kellett szembenéznie, amelyek már a vicekapitányt is próbára tették. Egészsége viszont lassan hanyatlani kezd! Erre az első adatunk 1811ből származik. Ekkor ugyanis a meghirdetett országgyűlésre a kerületi közgyűlés a „két kapitány urakat" kérte fel, azaz Nánási Oláh Mihályt és Györffy Józsefet. Györffy ekkor a megbízatást betegségére hivatkozva nem vállalta, s helyette a közgyűlés Pély Gábort jelölte, aki ekkor már a hajdúvárosok főjegyzője volt. A két követ mellé két írnokot állítottak, nemes Karap Sándor és nemes Nánási Oláh Miklós „jó reménységű" ifjakat. 23 0 Hamarosan kiderült azonban, hogy a főkapitány, Nánási Oláh Mihály is betegeskedik, oly annyira, hogy még a kerületi közgyűléseket sem tudta levezetni, s állapota csak nem javul. Ezért a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy ha egészsége nem áll helyre, akkor országgyűlési követként 227 A Hajdúkerületre vonatkozó országgyűlési törvénycikk tervezetet folytatólagosan közli: Századunk. VII. évf. 1844. 26., 27., 28., 29 és 30. számaiban. A tervezet egyébként már figyelembe vette az egyes városok lélekszáma közötti különbséget, s így aránylagosan küldhettek képviselőket a közgyűlésbe. Ezt úgy állapították meg, hogy a lélekszámot ötvennel osztották volna. Vö. a 61. és 62. § uo. 26. sz. 228 Sillye Gábor: Szózat a Hajdúkerület ügyében. I. m. 53—57. 229 Nyakas Miklós: Sillye Gábor. I. m. 48—50. 230 H.-B. M. L. IV. A. 502. a. 1811. 839. 2. 62
