Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

tudománya", mint az, hogy azok egyáltalán léteznek. Éppen ezért különösen nagy gondot fordítottak a személyes kapcsolatok ápolására, amely gyakorlatilag tisztelgést jelentett a követek szállásán. „Mi azért valahova mentünk, mindenütt rövid Summában elől adván dolgainkat s bajainkat" — számoltak be az otthoniaknak. S természetesen arra kérték a meglátogatottat, hogy „igaz ügyünkhöz képest dolgaink s bajaink elől fordulásával segedelemmel lenni méltóztasson". Az országgyűlés első heteiben, hónapjaiban némi feszültség keletkezett az otthoniak, s a Budán lévő két követ között. Ennek oka az a bizalmatlanság volt, amely a hajdúvárosiakat arra vezette, hogy mintegy ellenőrző küldöttséget küldjenek utánuk. Természetesen ezt az eljárást Nánási Oláh Mihály és Jablonczay Petes János felháborodottan utasította vissza, mondván, hogy ez teljesen hiábavaló, a viszonyokkal csak ők vannak tisztában, egyébként is ily módon feleslegesen költik a nemes városok pénzét. Ellenvád is elhangzott az otthoniak részéről, nevezetesen az, hogy a két követ költ feleslegesen sok pénzt! Válaszlevelükben erre részletesen ecsetelték a megélhetés drágaságát, azt például, hogy szállást is a Rudas fürdő mellett csak úgy kaphattak, hogy a valóban tetemes summára még jóféle otthoni szalonnát is ráígértek. Egyébként is immár mindegyikük a harmadik pár csizmáját nyövi a sok gyaloglástól, s ha bérkocsit igénybe is vesznek, az nem a kényelem kedvéért van. hanem egyszerűen azért, mert a küldöttek szálláshelyei a város legkülönbözőbb pontjain vannak, sőt még Pesten is. Tehát nemcsak Budán! Ruhájuk is kopottas, pedig a koronázáson illendő öltözékben kell megjelenniük. Egyébként a jászok és a kunok itt nem sajnálnak külön kocsit, kocsist és lovakat tartani a küldöttek mellett, mert tisztában vannak a nehézségekkel. A múltkor is milyen csúfság esett meg velük — folytatódott a panaszáradat — a derecskei és a kabai deputatusok a várba menet kocsin robogtak el mellettük, és „aztán szemünkre vetették, hogy Gyalog mérjük a Buda vára Hegyit". Egyébként is, vegyék az otthoniak tudomásul, hogy „mi nem vétetthetünk úgy, mint a T. Vármegyék követtyei, mert azoknak nints szükségük arra hogy a N(emes) Hazának minden Követtyeit el járják, de mi ha boldogulni akarunk elsőt utolsót el kell járnunk . . .". 116 Uo. F. 4. No. 107. 1791. Ezen különben túlságosan nem is csodálkozhatunk, hiszen a kor magyar tudományos közvéleménye is egy sor hamis információval rendelkezett a hajdúvárosokról. Például Bél Mátyás 1753-ban megjelent munkájában a hajdúvárosokat Szabolcs megye szerves részeként tárgyalja, s közéjük számítja Polgárt is, bár pusztulásáról tud. M. Bel: Compendium Hungáriáé Geographicum. Posonii, 1753. 131. Ugyanő a kéziratban maradt és újabban magyar nyelven közreadott munkájában lényegében ezt ismétli meg. Ennek keletkezése legkésőbb 1735/36-ra tehető. A kéziratos munkájában a hajdúvárosok keletkezéséről érdemleges dolgot még nem mond, az 1753-ban megjeent mii viszont már a hajdúvárosok jogait Bocskai Istvántól eredezteti. („Oppida Haydonicalia, quae, a Stephano Botskayo Transiluaniae Principe, nobilitate donata sunt, earn ob caussam, quod suas, quo tumultuabatur tempore, partes tenuerint". Vö. még Balogh István: Bél Mátyás: Szabolcs vármegye című munkájáról. Különnyomat a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár Évkönyvéből. 117 Uo. Különösen fontosnak tartották a Tiszán „innét" való vármegyék megnyerését. 118 Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerületnek. Buda 1790. júl. 13. Uo. F. 2. No. 10. 1790. 119 1790 augusztusában az otthoniaktól tíz vagy tizenkét jó féle debreceni szalonna küldését sürgetik s ugyanannyi kanta friss tehén vajat. Uo. F. 2. No. 33. 1790. 35